Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

hadai sem tartózkodtak messze, április 27. és május 25. között több ajándékot küldtek neki Hevesre. (Károlyi április 27-én Kecskemétről szőlővesszőt is rendelt.

467 Ugyancsak ide három kost hajtottak neki, ugyanakkor 10 pár fogolymadarat, négy oka fokhagymát, három oka cselebi dohányt, két pipaszárat és egy pár cselebi csizmát ajándékoztak Károlyinak.) A kurucok Kecskemétre várták a rác támadást, és a másik két várost biztonságban hitték. Szegeden jól tudták, hogy hol tartózkodnak a fejedelem katonái nagyobb számmal, és oda küldték a rácokat, hol rablóvállalkozásaik kisebb kockázattal jártak. Erre a vigyázatlanul hagyott Cegléd kínálkozott legalkalmasabbnak. Május 21-én meg is rohanták, Szűcs Istók sem vette észre a pusztákon feljövő rácokat. A történteket a ceglédi tanács leveléből ismerhetjük meg, melyet a fejedelemhez küldött. „Az vérén folytó Pogány Rácz ellenség, nem lévén sehonnan semmi híre, hirtelen ránk támadván, valamit kaphatott bennünk, ölt, vágott, fosztott, sokakat rabszíjra kötözött. — Megölettettek kiket már eltemettünk 63; kik jobbára mind gazdák voltának, még sebesek vannak 40-en, kiknek is gyógyulások felől kevés reménységünk vagyon. — Rabul elvittenek 18; kik között vannak ötön Tanácsos öregeink közül.. ."

468 A fejedelemtől kérték a foglyok szabadítását. Elpanaszolták, hogy külső jószáguk (pusztákon levő marháik) és belső marháik a rácok zsákmányává lett. Az életben maradottak is éhenhalásra vannak ítélve, mert annyi marhájuk sincs, melyek a malmokat húznák, maguknak kell azt is csinálni. A fejedelem meghatottan olvasta a folyamodványt, és július 2-án Szerencsen kiadott rendelkezésével a várost a közterhektől mentesítette. Utasítást küldött a főgenerálishoz, hogy küldje Szegedre azt, aki a kecskeméti rabok ügyében is eljárt, járjon el a ceglédi rabok ügyében is.

469 A fenti támadást Kecskemétre várták, mit az is bizonyít, hogy Csajághy János ezredes Csernák nevű őrmestere a hajdúkkal már május 6-án Kecskeméten tartózkodott, és még június 16-án is ott volt.

470 Legkevésbé számítottak Cegléd megtámadására, mert azt teljesen védtelenül hagyták. A város lovas katonasága is Kecskeméten lehetett, mert a ceglédi tanács a fejedelemhez intézett levelében helyi ellenállásról említést nem tesz. Valószínű, a másik két város valami segítséget adhatott a szerencsétlenül járt városnak. Kecskemét város borelszámolási feljegyzései között 1709ben szerepel, hogy a ceglédi sebesülteknek 40 pint bort küldtek

471 (minden sebesült egy pint bort kapott). Arra nincs utalás, hogy valamelyik kuruc táborból gyors lovasok mentek volna az elhajtott jószág visszaszerzésére, pedig a Szeged felé hajtott marhát utolérhették volna. Sőtérhez szinte bizonyos, hogy idejében érkezhetett az eseményről jelentés. A ceglédi esetből a kecskemétieknek is és a körösieknek is kára származott, mert mindkét városnak négy-négy falka gulyabeli marháját elhajtották. A ceglédi eset miatt megijedt két tanács védelemért Pest megyéhez fordul kérelemmel, hogy katonaságot küldjön oltalmukra. így kezdték a felterjesztésüket: „Volta képpen Papírra leírni elégtelenek vagyunk. Eleinktül fogva az vérünket Szomjúhozó kegyetlen ellenség miként fogyatta életinket és hány rendben, minden névvel nevezendő javankat prédálta legyen: Utóbban Pedig Cegléd városi jó szomszéd uraink romlás alkamatosságával..." Hivatkoznak, hogy a szegedi várparancsnok újabban feni a fogát ellenük. Kérik továbbá, hogy a természetben adott élelemmel más vidéket terheljen a fejedelem, mert az elmúlt öt esztendő alatt erőik nagyon megfogyatkoztak. A szőlőbeli jövedelmükön kívül alig van, amire támaszkodhatnának. Ebben az évben a szőlők is elfagytak, a városaikban az éhhalál is bekövetkezhet, a vármegye bástyája volnának, de most sorsuk kockán forog.

472 A kuruc tisztek követelése nemhogy enyhült volna, hanem egyre fokozódott. Szemere László ezredeibe tartozó tisztek Pest megyétől 1708. decemberi és 1709. januári tartást követelték, holott követelésük teljesítéséről szóló elismerő írások Darvas János tartományi főhadbiztosnál voltak. Kenyérből az említett két hónapra 13 869-et, búzából 693 Va kilát, húsból 138 mázsát és 63 fontot, abrakból 1714 kilát kaptak. A sürgető levél Gyöngyösön kelt 1709. június 1-én.

473 A városokban a köznép hangulata nem lehetett a sok megterhelés miatt jó, de azt csak Nagykőrösről ismerjük. A fejedelemhez benyújtott panasza a következőket mondja (a szegénység 10 pontból álló sérelme) : „A mi megnyomorodott Városunk négy részre szakadt. Az első

1 rész hajdúságra vagyon Csajági János Oberster Uram Regimentében. Második lovas katona Sőtér Tamás Uram Regimenében. Harmadik rész Nemes kik is az Szegénységnek nem segítői, hanem nyomorítói. Negyedik mi meg nyomorodott szegénység, mi belőlünk 135