Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

ál az hajdúság, mi belőlünk az katonaság és minden Felséged és Nagysátok Kglmetek hadai számára, kenyér, vágó, szekér, ló, ökör, bor és minden egyéb kívánandó jók csak mi belőlünk állanak. 5., A mej jók penig téli gátélyos katonáink segítésére az nemes vármegyétül rendeltetnek, Városunkba levő szegénységnek könnyebbítésére búza, liszt, abrak, vágó és egyéb jók is gratis az szegénységnek nem segítésire, hanem keserítésire volt, mert ezel is a, városunkba levő Nemességtől és az magáét átmentette, ha elment az szegény ember Vármegye Comissariushoz kérvén szorultságában vagy abrakot vagy mást; ezt felelte nem adok biz én mert te nem nemes ember vagy, ha aszonyi állat: nem Nemes ember felesége vagy, bizon nem adok én; 6., Az mint az Nemes országtul Felséged Parancsolatjából az Nemes Vármegyékre limitáltatnak az Ármádiák Számára Szekerek és ökrök, az mi Szegény Városunkra is az Nemes Vármegyétül limitáltatott öt szekér ökrökkel edgyütt három az Nemességre, keltei az szegénységre, de ebben is egy bogarat sem adtának hanem az Szegénység nyakába fordították és mi belőlünk állott. 7., Az mely vagy ökrét, lovat elvitték az Szegénységnek az kurucok az odaveszett, az mely végy vérét és lovát el vitték Városunk béli Nemességnek az Szegénységen akarják az árát megvenni az Nemesek 8., A Szegénységnek marháját ökrét az dikába az kinek kettő is elhajtják és az dikájának az mennyivel feljeb bízni találtatik ki nem adgiák az Szegénységnek hanem csak odamarad 9., Az Városhoz való pusztákat, az városéból és az Szegényközül sok arendállya de azallis fel osztoztanak és az Szegénység közül sok egi kasza vágást sem tehet, sem egy barázdát nem szánthat, hacsak tőlük nem vészen vagi pénzen, vagi peniglen munkán az ki valamely keveset szánt is vastagon meg viszik árendáját dézmáját. 10.. Az Nemesség semmi nemű jószágával nem szolgál és a Szegénységet nem segíti hanem az Város javát naponként a Szegénység keserűségére szíjják. Mindezek siralmas és nyomorúságos állapotok, de meg keserítik lelkünket Szomorító dolog az hogi városi tiszteink csúfoltatnak és halállal fenyegettetnek." A beadvány végén tanúvallomásokat sorakoztattak föl. Elsőnek Takács János vallomása található. Elmondja, hogy amikor a város 6 bírája és 6 tanácsosa leköszönt a tisztéről, a bíró a pohárköszöntőjében arra kérte a jelenlevő nemeseket, hogy ..jó eggyeség legyen közöttünk, mint éltének, mi is úgy éljünk". A szolgabíró. Erdős Mihály így válaszolt a bírónak: „vagy meghal a huncutlelkű vagy meghalok". Kifejezve azt. hogy szó sem lehet az egyezségről. Bene István eskü ellenében vallotta, hogy Erdős Mihály szolgabíróhoz ment szorult helyzetében, mivel a fia is, veje is Csajághy János óbester ezredében szolgáltak, és katonákat szállásoltak be hozzá, kérte, hogy könnyítést tegyenek rajta. A szolgabíró, Erdős Mihály azt válaszolta: „hiszen jól vagyon dolgod ördög volt az lelked talán meg akarsz szabadulni az disznópásztor hadon". A város hadnagya, Biczó Gergely vallotta, hogy a város nyomorúságában Szálai András lovát el akarta hozni, Szálai András ellenállt és azt kiabálta, „ha viszed, Isten engem úgy sgélljen, mert vagy meg halsz vagy én meghalok". A harmadik tanú, Madarasi István tizedes vallotta, hogy a bíró parancsára Domokos Andráshoz ment, azt mondta neki: „jó szerencsétek eb ágyából estek, hogi it nem leltelek, mert a kutya itta volna fel az véreteket és ugian hamissággal cselekedte'ttek illette hites tizedesét Csordás István mind Bírástul". A negyedik tanú, Csordás István tizedes vallotta, hogy Beretvás István házához katonát vezetett szállásra, azt mondta: „ha ben értem volna Udvaromban meg öltem volna". Az ötödik tanú, Sági István azt vallotta, hogy Szabó Jánoshoz egy gyalogos hadnagyot szállásolt a bíró parancsára egy hétig való ellátásra. Azt mondta, hogy „az ország végzésére azért fizettem az dikát három forintjával ördög volt az lelke még az Bírátoknak is nem tartom én". A hatodik tanú, Farkas Mihály elmondta, hogy Erdős János, a város jegyzője a város pincéjében „múlatásban lévén", úgy nyilatkozott, hogy „Erdős Mihály bátyámat mingiart meg nyúznám az hunczutot jólehet félek az sebtül mégis meg cselekedném". A panaszban előadják, hogy más járásbeli szolgabírát hoztak a város nyakára Tót András személyében, aki: lélekbeste kurafiával és egieb szitkokkal is szidott, veréssel, rabsággal fenyegetvén bennünket". Ilyen körülmények között Szent György-napkor a szegénység a nemességgel nem akart bírót választani. Erdős Mihály szolgabíró kérte a szegénységet, hogy ne 136