Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca
17 09. Kemény tél, fagykárok, rossz gazdasági kilátások. — Törökországba menő követek, a kísérő katonaság a három városban telel. Ceglédet a rácok támadása védtelenül éri, nagy a kár emberéletben és anyagi javakban. A hadélelmezés terhei. — Pestisjárvány pusztít Kecskeméten és Kőrösön. — A körösi köznép írásos panasza a városban lakó nemesség ellen. — Bottyán halála után bizonytalanabbá válik a városok sorsa. — Dunántúlról kiszorult csapatok beszállásolása a városokba, élelmezésük és teleltetésük. — A rézpénz és elértéktelenedése. Az 1708—1709-es tél nagyon kemény fagyokat és nagy havat hozott. Olyan hideg volt, hogy a varjak és apróbb madarak megfagytak és lehullottak ülőhelyeikről. A szőlőkben és a gyümölcsösökben nagy kárt tett. Főleg a diófák pusztultak el, mert a nagy hidegtől elhasadtak. A nagy hideg vízkereszt napján kezdődött. A tél kinyúlott márciusra, és amikor olvadni kezdett a hó, valósággal áradást okozott, mert a megfagyott föld míg ki nem olvadt, a vizet nem vette be. A három városban ettől függően mindig történt valami. Az emberek a dermesztő hidegben a házaikban húzódtak meg. Az állatok teleltetése okozott gondot, mert az elmúlt évben a takarmány nagyon megfogyatkozott. Kecskeméten, ha nem is sok, de mindig volt katonaság. A Duna—Tisza közén Szemere László brigadéros és Sőtér Tamás ezredes parancsnoklata alatti hadak őrködtek. Szemere László három lovasezrede Héviz. Túra és Kóka körül táborozott. Sőtér Tamás katonái Jászberény közelében a Zagyva partján ütöttek tábort. A fejedelem Sőtérre bízta a három város védelmét is, Kecskeméten egy lovasszázadot tartott, ő maga csak időnként jött a három városba. Mindkét ezredesnek főfeladatul a Buda és Pest felől várható támadás elhárítását adta a fejedelem. 1709. február közepén a fejedelem megbízásából Teleky Mihály tábornok, erdélyi „tanács úr", Pápai János és Gáspár fejedelmi titkár Törökországba mentek követségbe, a nándorfehérvári basához, majd Pápai és Gáspár innen továbbment a szultánhoz. A követek a három városon át Csongrádra, Szentesre, Hódmezővásárhelyre, Makóra mentek, és a Maroson átkelve jutottak Törökországba. Űtjuk biztonságát Nyúzó Mihály és Sőtér Tamás ezredei szolgálták. Amikor a követek átmentek a határon, a két ezredes seregeivel rácsapott az Arad környéki rácokra, levagdaltak belőlük és egy falka marhájukat elhajtottak, melyet török kereskedőknek adtak el. A két ezredes február 22-én érkezett vissza Kecskemétre. 465 Nyúzó és Sőtér támadását a rácok nem hagyták bosszulatlanul. Alig várták, hogy az időjárás javuljon, és már április közepén, mint leginkább, szegedi német irányítással Kecskemét alatt termettek, és Szűcs Istók és más kecskeméti emberek marháit elhajtották. Szűcs Istók főhadnagy a kecskeméti lovasokkal utánuk ment, de a nyomukat vesztette, mert a marhát nem Szegedre hajtották, hanem Pest felé kanyarodtak vele. Szűcs a rácok tettét megtorolta, a három város lovasságát két hét alatt összeszedte, és azokkal a bácskai rácokra csapott. A rácok az eset miatt panaszt tettek a szegedi német parancsnoknak. Herberstein várparancsnok 1709. május 17-én írt levelében írottakból tudjuk meg, mi is történt. Megfenyegette a várost, hogy a rácok kárát tegye jóvá. Panaszolja, hogy a mezei munkában talált lakosok közül egynéhányat lecsapkodtak, a sok baromféle marhát és lovakat Kecskemétre hajtották és ott elárverezték. 460 Ez a levél is bizonyítja, hogy a szegedi várparancsnok a Kecskeméten levő kémei útján mindenről gyorsan és pontosan értesült. Azt is megtudjuk a levélből, hogy a három város lovas katonasága külön-külön zászló alatt harcolt. Az idevonatkozó szövegrész: „Zászlók alatt fegyveres kézzel két helységet megütvén ..." Annyi tapasztalat után Kecskemét a fenyegetést komolyra vette, Szűcs Istók főhadnagy csapataival készenlétben várta a fejleményeket. Károlyi Sándor főgenerális 134
