Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

A csizmakészítéshez a bőröket is törököktől vásárolták. 1706. aug. 17-én 60 kötés sárga kordován bőrért 600 tallért adtak.

404 Egy kalpagért 2 tallért, nyolc vég abaposztóért 17 tallért kaptak a török kereskedők.

405 Tíz fekete süveget 3 tallérért és 4 garasért adtak.

406 Tíz bocskor ára 1704ben, melyeket a hajdúknak vettek, 4 tallér volt. A csizma ára még 1709-ben is 1 tallér 3 garas, egy süveg 4 garas. Egy vég győri gyolcs 7 tallérba, és egy vég török vászon 1 tallér 3 garas 2 dénárba került.

407 A csizmákra való zsinórokért a gombkötőnek 2 garast adtak 1710. ápr. 17-én.

408 A felsoroltak bizonyítják, hogy a kecskeméti piacon a szükségeseket a helybeliek megszerezhették. A vásárokra jövők a török ipar által készített tárgyakat, keleti fűszereket és déligyümölcsöket, a nádmézet is vásárolhatták, de ezek az áruk az urak csemegéi közé tartoztak. Mogyoróval, gesztenyével, az aszalt szilvával és különféle halakkal, vadakkal, jó borokkal kedveskedtek nekik a város vezetői.

409 A nagykőrösi piacon is ugyanúgy meg lehetett venni azonos évben és azonos áron. A nagykőrösi számadáskönyvek is nagyon sok adatot őriztek meg. Annak ellenére, hogy kockázattal járt az utazás, a kereskedő ember megkísérelte az áruk ideszállítását. A helybeli nép, de más települések népe is, különösen ahol nem volt piaci lehetőség, a három város piacait kereste föl eladnivalójávai. Mindkét város azért vásárolt élelmiszert, konyhai eszközöket, mert konyhát tartottak fenn. Itt a város vezető emberei és a jövő-menő vezető emberek részére főztek. Mindkét város szakácsasszonyt is alkalmazott, évi pénzbeli és természetbeni bér mellett. A sütéshez, főzéshez való anyagok beszerzését a város végeztette el.

410 A rácok által elrabolt állatok híján nem tudták volna a helyi lakosságot és a katonaságot ellátni vágóállattal, ha nem hajtottak volna olyan vidékről, hol bővebben volt a jószág. Sokszor kényszerültek arra, hogy más falvakban, városokban vegyenek zabot, árpát, kenyérnek való búzát.

411 Még borért is többször mentek Kalocsára,

412 hol a rácok árulhatták a szerémségi bort. Bajáról szerezhettek bort, ha már a helyi elfogyott.

413 A mindig száraz gégével érkező kuruc katona sem lehetett meg nélküle. A helyi ember is megitta, ha már a maga bora elfogyott. Nemcsak a földeken, de a piacokon is pezsgett az élet. Mindenki csinálta, amit kötelességének érzett, mert élnie kellett. A háborús világhoz lassan hozzászokott a nép annak ellenére, hogy a hosszan tartó háború, a rossz pénzügyi helyzet, zaklatott világ és fokozódó anyagi romlás sok vagyonos embert elkedvetlenített, a köznép azonban a fejedelemmel szemben tisztelettel viselkedett. A városi hatóság a kurucok részére adott javakat mindig a „mieinknek" adta. Ha róluk történt említés, „mieinkről" szóltak.

414 A német meg a rác említésénél odatették, hogy „ellenség".

415 A „mieink" közt néha kerültek „csintalan" katonák, akik ellen panaszt emeltek.

416 A fejedelem a szabadságharc kezdetén adót nem vetett ki. A hadsereget a nép közvetlenül tartotta. A falvak és városok bírái és tanácsosai gondoskodtak az ellátásról. Azért szerepel 1703—1707-ig a hadsereg közvetlen ellátása a városok és falvak közterhei között, mint a felvonultatott adatokból kitűnik, hogy elég gyakran a városok összes munkaerejét és anyagi erejét igénybe vette. Az ónodi országgyűlés határozta el az általános adóztatást, és kétmillió forint hadiadót vetett ki az országra, melyet a nemességnek is fizetni kellett. Ez a magyar történelemben az első eset, hogy a nemes adózott. A három városra 8000 forint hadiadó jutott, melyből Kecskemétnek 4000, Kőrösnek 2500, Ceglédnek 1500 forintot kellett fizetni. A megye az adó felosztása végett 1708. febr. 14-én a városok megbízottait Gedére (Szarvasgede, Heves m.) hívja.

417 Kecskeméten 1708-ban 1309 adózót tartottak nyilván, 963 gazdát, 334 zsellért és 12 görög kereskedőt. Különböző okokból ezek közül 56 gazda és 26 zsellér nem fizetett adót. (Tisztséget viselt állandó jelleggel, fegyverben szolgálta a szabadság ügyét.) Hivatalánál fogva nem fizetett adót a főbíró, a másodbíró, a négy székbíró, vásárbíró, adószedő, hadnagy, három kisbíró, a hét kapus (1706 után már csak 3 kapus), a cigánybíró, a csapláros, a négy mészáros, a három csősz, az órás, a város két juhásza, a város két gulyása, a város kocsisa, a két városszolga, a két harangozó, a két temetőkerülő (r. kat. és ref. hiten levők harangozol és temetőőre), egyházfi, katonáskodott hat.

418 Nagykőrösön 1708-ban az összeírások a következő számú adófizetőt és adóalapul szolgáló jószágállományát írták össze:

419 128