Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca
17 08. Kecskemét lakóinak húsfogyasztása. — Kecskemét és Kőrös vásárai, piacai, piaci árak, kereskedelem, kereskedelmi árak, ipari árak, pénz, mértékek. — A három város által fizetett hadiadó. — Katonai erők összevonása a Duna —Tisza közén, támadó szándék a rácok ellen, majd FelsőMagyarországra mozdul el a sereg. — Trencséni csatavesztés. — A három város Sőtér Tamás védelmére marad. — A rácok megtámadják Nagykőröst, de elfoglalni nem tudják. — A városok védelmére Kecskeméten egy század katona marad. A város lakosságának húsfogyasztására Kecskemét város 1707-ből származó nyilvántartásában találhatók adatok. A város mészárszékei számára 1520 állatot vágtak le és mértek ki 5381 tallér értékben. Az állatféleségek és számuk a következő: bika 28, ökör 27, tinó 38, tehén 317, üsző 27, borjú 11, marha 173, juh 839, bárány 35, kos 34, toklyó l. 387 A három város közül vásárt csak Kecskemét tartott. A Gergely-, a Lőrinc- és Katalin-napi vásáraira görög, török kereskedők jöttek. Piacokat és hetivásárokat Nagykőrös is tartott, országos vásárokat csak 1712-től. Számos adat maradt a piaci árakról. A vásárokon és piacokon nem súly-, hanem űrmértéket használtak a szemes termény és gyümölcs értékesítésénél. A török és görög kereskedők súlymértékegységként az okát használták, a helybeliek a fontot és mázsát (?), azt is leginkább a hús mérésénél. A keleti kereskedők a kávé, a bors, a mazsolaszőlő, a rizskása mérésére az okát alkalmazták súlymértéknek. Az egységárak tehát ezeken alapultak. Az űrmértékek közül a véka, az akó, a pint, majd az icce, a pozsonyi mérő, a kassai köböl volt használatos. A bor mérésénél az akó, az átalag, az urna és a hordó szerepel. Egynéhány adat említhető. A kecskeméti piacon 1708-ban 10 véka lenmag 3 tallér 4 garas és 20 —. A lenmagot olaj készítéséhez vásárolták. 388 Több tételben szerepel. Hódmezővásárhelyről hozták. Hat véka kásának való kölesért 1 tallért adtak. Egy véka lencse is 1 tallérba került. A savanyú káposztát akószámra mérték. 1 akóért 4 tallért fizettek. 389 A rizskását törökök vagy görögök árulták. Egy oka rizskásáért 1 garas 20 dénárt adtak. Egy kötés fokhagyma 1 garas, 10 icce méz 1 tallér és 2 garas értékű. Négy véka retekért 1 tallért fizettek. Két kecsegéért egy garast adtak. 390 A savanyítani való káposzta sózására két kősót vettek 2 tallér, 4 garas, 24 dénárért. Egy véka borsót 2 garasért, 22 dénárért adtak. 391 Volt olyan gyümölcs is, melyet a helyi piacon nem vehettek meg, mert abban az évben ezen a tájon nem termett. Diót Kalocsáról hozattak, 2 véka dióért 1 tallér és 24 dénárt fizettek. 392 Tizenhat oka almáért 4 garast, 16 dénárt, 3 véka szilváért 4 garast és 16 dénárt kellett fizetni. 393 Egy kenyérért 1707. dec. 14-én 1 garast és 4 dénárt fizettek. 394 A háziedényeket piacon és vásárokon árusították. Kondor János cserepestől egy bugyogós korsót 1 garas és 6 dénárért vettek. 395 A cserépfazekasoktól 1709. aug. 3-án fazekakat és tálakat 3 garasért vehettek. 396 Két vasfazékért 1 tallért, 1 garast és 22 dénárt kellett adni. Egy vedret 1 garasért, egy tormareszelőt 2 garasért adtak. 397 Vasrostelyert 1710-ben 3 garast és 12 dénárt kellett adni. A város konyhájára való vasfazékért 4 tallért, 3 garast és 12 dénárt kértek. 398 Egy szita ára 1 garas és néhány dénár. 399 Lényeges változást az árakban nem lehet észlelni, mert 1706-ban 1 vizeskorsó 1 garas és 18 dénár. 400 A szövetanyagok árát sem érdemtelen megtekinteni. Egy asztalra való abroszt 1704-ben 1 tallérért, egy törülközőkendőt 1 garas, 10 poltura és 6 dénárért, egy pár csizmát 1 tallérért és 3 garasért adtak. 401 Csizmát nemcsak a helyi csizmadiák készítettek, hanem a török, görög kereskedők is hoztak. A törököktől 1706-ban 10 pár csizmát 41 tallérért, 3 garasért vásároltak. 402 Az 1704-es számadáskönyv négy helyi csizmadia nevét is megőrizte. (Hardi György, Szívós István, Domokos István, More István.) Egy csizmát 1 tallér 4 garasért készítettek. 403 127
