Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

úgy viselkedjen és intézkedjen, hogy semmi fogyatkozás ne legyen. Minden eseményről Budai István tábornokot értesítse.

326 A tennivalókat 11 pontba foglalta össze. Legelső feladata az legyen, hogy a város kerítését minél hamarabb és minél jobban újítsa fel. Másodszor a fegyverfogható népet vegye nyilvántartásba, de ezek közé az ezer lovast ne számítsa bele. Az összeírt fegyveres gyalogemberek közül 20—20 embert rendeljen a város három kapujához, kik éjjel és nappal ott strázsálnak. Az őrséget a Budai, a Csongrádi és Halasi kapuhoz állítsa. A többi kaput csináltassa be. Harmadszor. Az őrséget minden éjszaka háromszor járassa a városban körbe. Egyszer maga menjen vele, másszor tisztjei. Negyedszer. Minden kapura megbízható embereket rendeljen. Mind a bejövöket, mind a kimenőket tartóztassa föl és kérdezze ki, honnan jött. A parancsnokló hadnagy engedélye nélkül senkit be ne engedjenek, ötödször. A Törökországból jövő törököket és görögöket alaposan vizsgálja meg, nehogy valami kém velük bemenjen. A gyanús személyt tartóztassa le és Barkóczy Ferenc tudta nélkül be ne bocsássa. Hatodszor. A török kereskedőket Kecskemétnél fentebb ne engedje. Ha árulni valójuk van, azt Kecskeméten adják el, ha akarják, rézpénzért, ne drágábban, mint az itteni ár. Mikor visszamennek, a kapuknál alaposan vizsgálja meg őket. Ha keresztény nőt-férfit vagy gyermeket akarnak magukkal vinni, tartóztassák őket le, és tegyen jelentést Barkóczy Ferencnek. Törökországba senkit ne engedjenek elmenni, hacsak a fejedelemtől és Barkóczy vagy Budai István tábornoktól útlevele nincs. Hetedszer. Ha a fejedelem részére Nándorfehérvárról, vagy Temesvárról, vagy más török tisztektől levél érkezne, a levelet hozót egyedül ne engedje, hanem megfelelő kísérettel küldje a fejedelemhez. Nyolcadszor. Szeged felé, amennyire lehet, kémeket járasson, hogy az ellenség szándékát kipuhatolják, de a körülményekhez mérten okosan cselekedjen, és az észlelésekről Barkóczy főgenerálist vagy Budai István helyettes generálist tájékoztassa. Kilencedszer. Táborban levő, de a három városból való katonát ne tűrje meg a városban, ott ne lézengjenek. Akik igazolvánnyal mentek a városba, dolguk végeztével a csapataikhoz kimenjenek. A kapukon, akár városi, akár külső ember legyen, senkit engedély nélkül be ne eresztessen. Ez azonban azt nem jelenti, hogy a szegény embereket szabadon zaklassák. Tizedszer. Ha a vitézlő rend valami vétket követ el és tetten érték, a három város bíráinak széke elé ne állítsák, még ha a városiak fogták is el, bíróilag vizsgálja felül a dolgot. Szegedi, csongrádi, tápéi, győi (gyevi) s más, Körös, Maros közt levő helység lakosait semmi körülmények között be ne engedje. Ha az ellenségről vagy másról hoznának hírt, a kapun kívül hallgassa meg. Tizenegyedik. Táborparancsnokkal mindenben értsen egyet, és mindenről értesíteni tartozik és a továbbiakban ne a magán, hanem a köz érdekét tartsa szem előtt.

327 A tizenegy pontból álló utasítás igen körültekintő, a biztonság érdekét jól szolgálta, ha annak mindenben eleget tettek volna. A hatos pontban foglaltak érdekessége, hogy az emberkereskedelem divatozott, és még Magyarországról is szállítottak nőket, férfiakat és gyerekeket a XVIII. sz. elején is a török kereskedők. Ha ez nem így történt volna, akkor miért kellett tiltani. A három városban 1706. aug. 6. és 26. között óriási dolgok zajlottak le. A két város, Kecskemét és Nagykőrös 1603-ban hagyta el a városát utoljára. Hogy el ne kelljen menni, az elmúlt évben óriási áldozatot vállaltak. A pénzbeli követelések nagy részét kölcsönpénzből fizették meg a nagy félelem mellett. Most meg sem merték kísérelni, hogy maradjanak. A gabonájukat csépelték és vermelték, a borukat hordóstul elásták. A malmok őröltek, hogy útra való kenyeret süthessenek az aszszonyok. Füstölt húst, szalonnát, kolbászt, és ami még a beszállásolás és katonaellátás mellett maradt, bort raktak szekerekre. Szárított tésztákat, kölest, zsírt, főző- és evőeszközöket, sót raktak föl az asszonyok. Takarókat, ruhákat, subákat is vinni kellett, mert még a nappalok melegek voltak, de az éjszakák egyre hűvösebbek lettek. Azt még a felső hadvezetőség sem tudta, hogy 44 napig kell a Mátra-vidéken, majd a Felső-Tisza-vidéken, Rakamazig bolyonganiuk. Az elköltöztetés aug. 22—24. között zajlott le. Előbb egy-egy nappal Cegléd és Kőrös mozdította népét. A pásztorokat a pusztákon értesítették, hogy a csordákat, gulyákat, méneseket, csürhéket merre hajtsák, illetve hol gyülekezzenek az indulás napján. Mit vigyenek, és amit el nem visznek, hová rejtsék? A városközeibői a takarmányt elhordták. A betegek, öregek, gyerekek a szekérháton mentek, kuruc katonaság ürítette a városokat, a szekérsor, a ménes, a gulya elindult a pásztorok ostorpattogtatása, kiabálása mellett. A kecskemétiekből már Ceglédnél meghalt két ember, három ár119