Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca
vajuk maradt. 328 Arról nem maradt írás, hogy hányan haltak meg útközben, mely falvakban, hányan születtek és hányan maradtak el, kik nem is tértek vissza. Sőtér Tamás kapitány lovasalakulata szolgálta a kimozdított nép katonai védelmét. 329 Barkóczy a Duna—Tisza közén maradt. Már kimozdulás előtt is gondot okozott a városoknak az ellenség hollétéről a hírszerzés. Kimozdult állapotában sem lehetett elhanyagolni. A bírák kocsiztak az egyik parancsnoktól a másikhoz, Gyöngyösre, hogy hová irányítsák népüket, biztonságos helyre, nehogy mindenük az ellenség prédájává legyen. Azt a helyet is szemügyre kellett venni, ahol megállottak, mert az állatoknak élelmet nem vittek, azokat legeltetni kellett. Az ott lakók érdekeit sem lehetett sérteni. A kecskeméti és nagykőrösi adatokat egybevetve a következő helyeken tartózkodtak: Cegléden, Jászberényen átmentek, Szentgyörgyön (Jászfelsőszentgyörgy) aug. 26-án, Tiszanánán aug. 28-án, Poroszlón 29-én, Erken az erki bereknél aug. 31-én, szept. 2-án Tárkánynál (ma Mezőtárkány), lövődi malomnál 7-én, Visontán, Markazon 11—13-án, Ónodon 14-én, Tarcalon 18-án, Tokajban 19-én, Rakamazon, Lökön (Tiszalök) 23-án, Tokajban 24-én, Igricen 26-án, Füzesabonyban 29-én, Tason október 1-én, Csányon, Halászon (Gyöngyöshalász) nincs megjelölve az időpont — időztek. Október 8-án érkeztek haza. 330 A körösiek előbb mentek egy nappal. Szept. 10-én az Eger vize mellett voltak, 17-én már Rakamaznál. A juhász az Eger vizén áthajtotta a város és saját 900 juhát, ök is Füzesabonyon jöttek át. Ha térképen megnézzük a távolságokat, a lassú ökrök, birka, sertés hajtása több esetben erőltetett volt, sok állat elhullását okozhatta. Azt is számításba kell vennünk, hogy a kísérő kuruc tisztek is élést, bort követeltek a nyomorgó néptől. A tokaji kapitánynak csikót kellett adni ajándékba, hogy a hídon átmehettek és vissza. 331 A fejedelemnél és Bercsényi főgenerálisnál is jártak a bírók. 332 Sehová nem lehetett üres kézzel menni az akkori gyakorlat szerint. Miért kellett ilyen nagy hajtásokat végeztetni a néppel? Rabutin Szolnokig ment, ott a leégetett, elpusztított várost helyreállította és őrséget hagyott benne, majd Eger alá vonult. Ekkor kellett elmozdulni Tiszanána, Sáránd és Poroszló környékéről a Tárna mellé, illetve Jászdózsa mellé. Majd innen Visonta, Abasár, Markaz, Verpelét vidékére. Innen akkor indították tovább a népet Mezőtárkány, Füzesabony környékére, amikor a német sereg Eger alól Miskolcra, majd innen Kassa alá vonult. Ekkor az egész népet Ónod, majd Tokaj vidékére irányították, sőt át kellett a Tiszán is kelni Rakamaznál, és lejönni Tiszalökig. Innen, mivel nem lehetett tudni, merre tart az ellenség, Tiszalökről Rakamazon ismét átkeltek a Tiszán, de már visszafelé jövet Tokajtól. Egy hajtással Igricibe jöttek, majd Füzesabony térségébe. Innen Csányra, majd közvetlen Gyöngyös alá, Gyöngyöshalásziba. Innen jöttek Jászárokszállás, Jászberény, Tápiószele, Cegléden át haza. A kecskeméti források „bujdosás", a körösiek „futás" címen írták be a feljegyzésekbe ezt az eseményt. A szüret idejére érkeztek vissza a városokba. Nyomban elrendezkedtek és a szürethez fogtak. Akkor még csak a szőlőszüretet és az őszi gyümölcs betakarítását végezték el. A borok még csak nagyjából forrtak ki, a lekvárt alighogy kifőzték a besztercei szilvából, alighogy a diót betakarították, már az újabb kimozdulásra kellett készülődni. Űjból hozzá kellett látni az élelem elrejtéséhez. A kecskemétieket nov. 8—13-ig Vacsra, majd Szecső (Tápiószecső) környékére, a szecsői erdőnél telepítették; itt tartózkodtak nov. 21-ig az esős, szeles időben szekérháton. 333 A szőlők takarására érkeztek haza. Az elrendezkedés be sem fejeződött, a hazatérés öröme el sem múlott, és következett a „harmadik futás". Rabutin csapatai közeledtek a Tisza felé, ezért 1707. január 14-én ismét kimozdították a városok lakóit. A kecskemétieket Baracspusztára. Itt január 23-ig fagyoskodtak télvíz idején ismét szekérháton. 334 Hogy a ceglédieket és körösieket hová telepítették, az a forrásokból nem tűnik ki, lehet, hogy azok is ott voltak. Az állatok vajon mit ehettek, mert annyi takarmányt elvinni a baracsi pusztára homokokon keresztül nem volt könnyű. Lehet, hogy az ott tárolt szénát etették föl, mert ezt a pusztát is a kecskemétiek bérelték. A városba sem mehettek viszsza, mert Rabutin csak 20-a táján kelt át a Tiszán, s 23-án érkezett Pestre, illetve Budára. A város népe immár harmadik bujdosásából hideg téli időben, sok nyomorgás után térhetett haza. A korabeli forráshely azt mondja: „Die 14 January a Német Armadiának Szolnokról való által költözése nagy félelmet okozván, az Méltóságok Parancsolattyára harmadszori kibontakozásra Kénszeríttetvén Baracs Pusztára kivo1/20
