Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca
városokba, nem maradt meg, de a császár felé történő joszolgálat jutalma szép reményekkel táplálta két város bíráit. 267 A fejedelem megsejtette, hogy magatartásukban az ellenség keze játszott közre. Szeptember 16-án Szécsényből azt írta Károlyinak: ,,A három városiak nagy magok ajánlása nem egyébre való, hanem csak hogy színmutatás alatt maradhassanak otthon és az ellenség ingruálván, attul vegyék magok protectióját. Azért Kglmed őket in tempore csak szállíttassa el." 268 Valószínű, hogy Károlyi a városok újabb kérelmére a maradásuk ügyében ismét a fejedelemhez fordult, mert hat nappal később, szeptember 22-én már szabad kezet enged Károlyinak, hogyha úgy látja, hogy helyesebb, ha helyükön maradnak, akkor ne költöztesse őket ki, de ha nem, hajtsa végre a kiköltöztetést, írja: „Tagadhatatlan dolog consideratiora való azon városoknak elpusztítása, mely sokaknak kárvallásuk nélkül meg nem lehet, de ellenben helyben való maradások is nem kevesebb quaestiora való; mindamellett ha Kglmed csak azt tapasztalhatja, hogy két-három napra az ellenség magát megprófontozza és nagyobb gonoszt nem remélhetünk : ezért megmaradhatnak ; de ha praevidealhatnak Kglmed olyat, hogy az ellenség az ő megmaradásokkal szaporodni fog, tanácsosabb nekik elpusztulni." 269 Károlyi ki sem költöztette, sem el nem pusztíttatta Kőröst és Kecskemétet. Az ellenséggel való összejátszást a két város részéről Újvárosi Szűcs János ezredes is megsejtette. Kitűnik szeptember 23-án, Ceglédről írt parancsából, melyet a kecskeméti bírónak és a lakosságnak küldött. írja. hogy a hadat, melyet adtak, zászlóstul seregbe szedve küldjék utána: „ha hol ezt nem cselekszik kegyelmetek tudom, hogy ellenségünk voltak". 270 írja továbbá, hogy Kárándi Mihály kapitány újabb parancsolata érkezett, hogyha el nem akarnak a helyükből költözni, sőt „refractuskodnak", minden irgalom nélkül pusztítsa el a bírákat. Vigyázzanak, hogy szófogadatlanságukért nemzetségestül kardra ne legyenek hányva. 2 ' 1 Sem a kecskeméti bírák, Varga István és Bozó István, de a körösiek sem, Szabó János és Tsete Gergely 272 nagy bölcsességről nem tanúskodtak azzal, hogy kierőszakolták a helyben maradást, mert a német nem maradt a két városban, és nem hagyott a védelmükre egyetlen embert sem. Ellenben elvitte a jószágállomány elérhető részét, elvitte az összes kikényszeríthető pénzt és élelmet. Ezen túl felerősödve hagyta el a városokat. Ami a német távozása után következett, akkora bajt és megterhelést öt kiköltözés sem okozott volna. A városok közül Herbeville útjából "Újvárosi Szűcs Jánossal Cegléd város mozdult el. nyilvánvalóan nem a fejedelem iránti hűségből, hanem a katonai kényszer következtében, mert a vagyonukat féltők ott sem lehettek jobbak, mint a másik két városban. Hogy Kecskemét és Nagykőrös a katonai erejét Szűcs János rendelkezésére bocsátotta-e, nincs nyoma, de nem maradtak a fegyvereseik a városokban. Erre egy tanúvallomásból következtethetünk. 273 Herbeville szeptember 22-én Gombán táborozott. Ugyanakkor Bottyán János hat lovasezreddel a bagi mezőn tartózkodott. A német tábor közeledésére nemcsak a kuruc csapatok hagyták el a városokat, hanem a lakosok közül is sokan elmenekültek. 274 Herbeville generális Nagykőrösön ütött tábort és a főhadiszállását is itt tartotta. Glöckelsperger Detre gróf Kecskeméten szállásolt a vezénylete alatti seregtesttel. Velük jött a labanc alispán is. A két rövidlátású tanács egyrészt a saját vagyonát féltette, másrészt hitt 109
