Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

abban, hogy nagy érdemet szerez a császárnál, ki a tettüket gazdagon megjutalmazza. Nem ez történt, hanem a féltett vagyonból a német sereg jól kivette a részét. Ványi István nagykőrösi ember perében, mely 1705 szeptemberében a református templom tornyában elrejtett 500 tallérja ügyében még évtizedek múlva is folyt, a tanúknak feltett kérdésekből kitűnik, hogy amit jószántukból elő nem adtak a város lakói, azt verés és kínzások közepette előadták. Kitűnik az is, hogy a nemes labanc vármegye parancsolta, hogy a városból a „német ármádia elől" senki ne menjen el. A tanúk azt is elmondták, hogy „Generális Herbeville kényszerítésbül hiteztette és tömlöczöl tette a város eleje embereket még pénzöket, az marhájokat elő nem mondták"; majd azokat a katonaság hatalommal elvette. Többek között az említett Ványi István 500 tallérját is, ki elmenekült a német ármádia közeledésekor Nagykőrösről, és távozása előtt a pénzét a toronyba rejtette. A város vezetői közül tudták a pénz helyét, és ők vették azt onnan el.

275 Nincs kizárva, hogy Kecskeméten is hasonló események szenvedője lehetett a nép, bár Glöckelspergert már 1696-ból ismerték, mert akkor is táborozott a város közelében. Ez alkalommal szeptember 27-én szállásolt be. Katonatartásra október 2-án 1363 tallért, 5 garast, 68 dénárt szedett be. Ezenfelül még 20 000 forintot kellett volna fizetni a mindenféle tartáson kívül. A város csak 6000 forintot tudott kifizetni. Glöckelsperger Szentkirályi Pált negyedmagával fogva tartotta, míg a város a kívánt összeg kifizetésére kötelezettséget nem vállalt, illetve a képviselői erről okiratot nem írtak alá. A pénzbelieken túl 250 vágómarhát, 500 juhot, továbbá mindenféle élelemből azt a mennyiséget, melyet követelt. Brenner nevű obrichter Varga István lovát is elvitte, de csak 10 forintot adott érte.

276 A nagykőrösiek Wankó generális hadbiztosnak 1705. október 1-én 3800 forintot fizettek ki, ezenkívül 2917 pozsonyi mérő búzát, 4885 p. m. árpát, 1502 p. m. zabot, 681 p. m. lisztet, 4192 akó bort, 184 kősót, 192 igavonó ökröt, 17 vágóállatot, 223 fejőstehenet, 175 juhot, 203 növendék marhát, 77 lovat, 968 birkát, Ezeket a német sereg nyolc nap alatt élte fel vagy vitte magával. Ezen túl 34 gazda szekere, lova, ökre veszett oda, összesen 214 ökör, 95 ló, 28 szekér.

277 Bottyán János a császári sereget a három városbeli pihenője alatt sem hagyta háborítatlanul. A törteli táborából Nagykőrösre csapott, szeptember 26-án a Felsőgátban kipányvázott katonalovakat elhajtotta, a lovak védelmére kirohant német lovasokat a Ceglédi kapun át visszaszorította a városba. Ekkor égett le Jó Gergely vízimalma a Felsőgáton, és ugyanekkor keletkezett tűz pusztította el a Felsőgát körüli kőrisfákat. Bottyán János már szeptember 28-án Kecskénél táborozott, és innen küldte Szekeres István nevű ezredesét Kecskemét alá a németek felverésére. Október 6-án már Kecskemét alatt ütött tábort. Szekeres István ezredes a kecskeméti vállalkozása során 200-nál több marhát zsákmányolt a németektől. Kecskemétet is rá akarta gyújtani a németre, de a kísérlet több kuruc katona életébe került,

278 így visszatért a táborba. Bottyán a kecskeméti táborából kiküldött ezredeivel egészen a Tiszán történt átkelésig követte a császári sereget és ott okozott neki kárt, ahol tudott. Megakadályozta, hogy a bácskai rácok csatlakozzanak a német sereghez, azokat egészen Újvidékig hajtotta és pusztította. Herbeville serege Algyőnél kelt át a Tiszán. Kecskemét La Herbeville és Schlick tábornokoktól külön-külön kapott október 1-én keltezett tanúsító oklevelet, melyben mindkét tábornok igazolja, hogy Kecskemét az ott szállásolt katonaságot minden szükségessel ellátta, és a várost 110