Bakay Kornél: Honfoglalás és államalapítás-kori temetők az Ipoly mentén (Studia Comitatensia 6. Szentendre, 1978)

130 BAKAY KORNÉL 180. A napkelte és a napnyugta iránya a szob-kiserdei temető területéről. Szob-Kiserdőn (és másutt is) megmértem a kelő és a nyugvó nap irányát a temető területéről figyelve a napmozgást (180. kép). A X-XI. században nyilván azt vették nyugatnak, abol az adot!t topográfiai pontról eltűnt a nap a szemük elől. Ez azért lényeges megszorítás, mert például Szobon a Börzsöny hegyvonulatai módosítják a napnyugta észlelését. Én ezzel a tényezővel magyarázom a temetőnkénti — nemegyszer igen jelentős — eltérésekéi! (vö. a letkési temetők tájolási rendszerét). c) A sírok előkészítése A tájolással kapcsolaos méréseim (180. kép) alapján feltételezhetően a sír helyét a halál beálltát követő egyik napnyugtakor jelölték 'ki az adott család temetőrészében. Nyilvánvalóan szembefordultak a lenyugvó napkoronggal és így kerítették körül a halott nyugvóhelyét. A magam részéről — még elméletileg — sem teszem fel, hogy a X—XI. században egy-egy közösség minden alkalommal „betájolta volna" a sírgödröt a naphoz, inkább a meglevő sírokhoz igazodhattak. Szob-Kiserdőn nem találtam nyomát annak, hogy a sírfeneket lesározták vagy agyaggal lekentek volna mint pl. Gombáson, Kenézlő I. 10., 11., 14., 18. sírban, Gellértegyháza 63. sírban stb.

99

), ellenben tapasztalható volt valamiféle égetés (faszén-darabok és hamu) és a sírgödör kövekkel való kirakása vagy legalább egy-két kő elhelyezése a gödörben. A 17 gyermeksír közül mindössze egy csecsemő 99. MHK 743. - JÓSA 1914, 315. - SZCNDREY 1928, 14. - ZALOTAY 1957, 9.