Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Bády László. Népi gyógyászati emlékek Ipolytölgyesen
Beszélgetés közben gyakran emlegették a tud szót, mindig hosszú ú-val. Az élet pozitív szereplői voltak náluk a tudós pásztorok, asszonyok, bajaikon ők segítettek, ők voltak a rontás elhárítói. Ekkora nosztalgiával nyilatkozott róluk egy 80 fölötti asszony: „Azok vótak a szép idők, mikor még étek a tudós asszonyok, ők többre mentek a füstölésve, mint most a tanács a sok meszelésve meg oltásva, oztán mégis megdöglenek a tyúkok." Annyira nem sorolták őket a boszorkányok kasztjába, hogy azonnal hangot váltott, mikor róluk esett szó: „Az emberek mostan pofozkodásva elintézik a vitát, nem úgy mint azokba az alattomos időkbe, mikor senki se tudhatta, kivé áll szembe, nem rontja-i meg bosszúbul." Szívesen emlegették a perőcsényi meg a börzsönyi füvesasszonyokat, de nevükre nem emlékeztek, ha azonban a Fejér megyei javasember került szóba, fölcsillant a szemük és kedvükre meséltek. Molnár Jánosné, a ma is friss szellemben élő, a mindenkinek kedves Rozi néni 80 évesen ilyen szép szavakkal mondta el találkozását vele Ősiben : „Most egy szóbul kettőt teszek. A kedves apa kisgyerek korátul viselte az isten segítségit, mindenkirül tudott mindent. Még be se léptem, már azzal kezdte: No, mi van, fiam, viszketeges a gyereked és az orvos nem tudja meggyógyítani? Tudod-i mitül viszketeges a te fiad? Én megmondom neked, az elűzött magzatok meg a keresztség nélkül elhalt kisgyerekek levegőégben keringő lelke megégettik a borit. De imádkozzál három miatyánkot, egy üdvözlégyet, úrangyalát meg egy hiszekegyet a szentháromság szent vesszejihöz éjfélkor meg reggel hatkor, és meggyógyul a gyereked. Itthon aztán éjfélkor meg reggel hatkor, mintha csak fölráztak volna, fölébredtem, elmondtam az imádságokat és nemsokára meggyógyult a gyerek." „A kedves apa csak imádságokkal gyógyított, pedig de sok ember veszíti az istent, aki a három királyság közt lakozik, az égben, a földön és a föld alatt. Katalikus volt, de ismerte a leformátusok imádságait is, így azokot is meg tudta gyógyítani. Egy grófnak a 20 éves fiát is imádsággal gyógyította meg, aki az anyja halotti torán elkezdett ugatni, akár a kutya és nem bírta abbahagyni. Az anyja átka fogott rajta, mert hogy az átok fog, az próbált dolog." Érdekes ... Szumowszky írja könyvében, hogy 1609-ben ugatójárvány tört ki Franciaországban. „Valamelyik kisvároskában 40 ilyen ember volt. Egy hölgyet tanúként idéztek meg ... de csakhamar maga is elkezdett őrülten ugatni és nem tudta magát visszatartani." Az idősebb Megyesi Józsefnek, az ősi javasembernek ide is eljutott a híre. Róla beszéltek úgy a tölgyesi asszonyok, ahogyan Illyés Gyula írja a Puszták népében: „És a kis szoba szentéllyé vált, mikor a javasember belépett." Nemcsak betegségükben, hanem családi békétlenségükben is fölkeresték, vagy az első világháborúban eltűnt szeretteik felől tudakozódtak nála. Szerintük azért ismerte a jövőt, „mert fogval született". „A Gáspár Panni is mindig meg tudta mondani, mikor lesz esső Tölgyesen, mert ő is fogval született. Ilyeknek csak arra köll vigyázni, hogy valaki el ne lopja a fogukot, mert akkor vége a tudományuknak." A foggal születés táltosjel. 16 Előre tudták, hogy az „Ősapa" — mert így is nevezték — imádsággal fogja gyógyítani őket, mégsem próbálkoztak vele maguktól, mert igényelték szuggesztív hatását, arra volt szükségük, hogy személyesen szabja ki az időt és a miatyánkok számát. Ezt igazolja az „éjfélkor meg reggel hatkor, mintha csak fölráztak volna" élmény elmondása. Teknősné szinte absztrahálta alakját, a „nem is volt ember csak fölül, alul hal volt" állításával. A benne bízót az őrangyala sem védte jobban. „Az uram egyszer kést akart belém döfni és a kedves apa tudta ezt, mert azzal fogadott: Ügyi nem tudott megszúrni az urad? 33* 515
