Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Kocsis Gyula–Nagy Varga Vera: Perőcsény és Vámosmikola állattartása

STUDIA COMITATENSIA 5. Szentendre, 1977. Tanulmányok Pest megye múzeumaiból BÖRZSÖNY NÉPRAJZA KOCSIS GYULA—NAGY VARGA VERA (Kossuth Múzeum, Cegléd) : PERÖCSÉNY ÉS VÁMOSMIKOLA ÁLLATTARTÁSA I. A vizsgált két község a Börzsöny hegységtől északra, az Ipoly bal partján helyezkedik el. Határaik magukban foglalják az Ipoly völgyének dombos, lankás részeit, valamint a Börzsöny hegység erdővel borított északi lejtőit. Vámosmikola határa jóval kisebb, mint Perőcsényé, a 'mezőgazdasági művelésre alkalmas földterület azonban körülbelül egyforma mindkét községben, mivel a perőcsényi határ nagyobbik fele az erdőborította hegyeket foglalja magában. A felszín mindenütt igen változatos, patakvölgyekkel, vízmosásokkal szabdalt. Az Ipoly völgye lényegében fehér folt az eddigi történeti és néprajzi kutatásiban. Ez bizonyos mértékig érthető is, hiszen az egykori Hont megye levéltára története során rendkívül sok háborús kárt szenvedett, és ennek következtében a másutt általában meglevő, főbb vonatkozásokban eligazító helytörténeti anyag meglehetősen szűkszavú, nem szolgáltat kellő alapot a néprajzi kutatás számára. Bizonyos, alapvetően szükséges helytörténeti ismeretek hiányában pedig a néprajzkutató nem mozoghat kellő biztonsággal a terepen, nem vonhat le történetileg kellően megalapozott következtetéseket az általa megfigyelt, összegyűjtött tényekről. Ezért esett a választás a címben szereplő két községre, ahol az egy uradalomhoz tartozás alapján azonos minőségű és meglehetősen bő forrásanyagra számítottunk. A mai Magyarországhoz tartozó, szomszédos falvak az esztergomi érsekség, illetve az esztergomi káptalan birtokállományába tartoztak; lakóik részben magyar, részben német és szlovák anyanyelvűek voltak. Ezzel szemben Mikola és Perőcsény a XVII. század végétől az Esterházy család hercegi ágának birtokaként a lévai, majd az ipolypásztói uradalom községei közé tartozott és lakói magyar anyanyelvűek voltak. A két község birtokosa a XIX. század közepén a Huszár család lett, amely a jobbágyfelszabadítás, majd az elkülönítés után kezükön maradt jelentős nagyságú földterületen kialakította a vámosmikolai uradalmat, amelyhez a mikolai, perőcsényi és ipolyszakállasi birtoktestek tartoztak.

1 Vámosmikola lakossága a századforduló tájékán kb. 1700, Perőcsényé 1200 fő. Mikola katolikus, Perőcsény református lakosságú község volt.

2 A fent ismertetett tények azt ígérték, hogy az állattartás leírásán kívül lehetőség nyílik annak vizsgálatára is, hogy az egy uradalomhoz tartozás milyen mértékben hasonította a két község állattartási ismereteit, eljárásait. 93