Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Szabó István–Szabó László: Az erdő szerepe az Ipoly-völgy községeinek életében a jobbágyfelszabadítás után

7. kép. Lábasói. (Helybeli faragók készítménye, két disznó befogadására alkalmas. Vámosmikola.) S jóllehet, már 300 évvel előbb szó van a bernecebaráti favágókról és fuvarosokról, mégsem tekinthetjük nagyszámúnak ezt a réteget. 7. A nagyobb arányú kapitalisztikus erdőkitermelés kialakított azonban egy jelentős, komoly szaktudással is rendelkező erdeimunkás-réteget.

18 Ez a réteg két jól elkülöníthető csoportra oszlott: a szegényebb, kézi munkát végző ölfelvágók vagy ölezők és a vagyonosabb fuvarosok vagy tengölösök csoportjára. Társadalmilag az ölezők a volt zsellérekkel azonosíthatók, míg a tengölösök az úgynevezett selemjobbágyokkái, azaz a már csak rész jobbágytelken (fertály) élő emberekkel.

19 Mindkét csoport életének alapja a mintegy 80 éve erőteljesebben megindult fakitermelés volt. Néhány nagyobb gazdát (jobbágy) leszámítva ölfavágással szinte valamennyi falubeli lakos foglalkozott életének egy bizonyos szakaszában, hacsak kezdettől fogva nem fuvarosként dolgozott. Azonnal be tudtak kapcsolódni az erdei munkákba a fakitermelés megindulásakor, mert mindenki rendelkezett az alapvető ismeretekkel az erdei munkákban. A saját erdő s az ott alkalmazott hagyományos módszerek minden munkafázist megtanították jól elvégezni. Míg azonban a saját erdőben végzett munka időszakos volt, s rövid lejáratú, addig az ölező élete az erdőhöz volt kötve, egész évi kintlakást tett szükségessé, s megfelelő munkatempót és termelékenységet vártak el a munkaadók. „Fiatal koromban, ölfavágó voltam én is, aztán ott háltunk kint egy kis hiázban, ahol a két erdész lakott. Minekünk is adtak egy lakást, szénán ott teleltünk, mikor oszt rájött az eső, rossz idő vót, akkor beszorultunk mink is a szobába, ugye" (Bernecebaráti). A környékbeli falvak népessége azonban mégsem tudott hozzáidomulni olyan gyorsan a kapitalista vállalkozók igényeihez. Sem munkamódszerük, sem eszközanyaguk nem volt elég termelékeny, s ugyanakkor az erdőben való egész évi kintlakást sem szokták meg. Éppen ezért Veszprém környékéről az 1900-as évek elején favágókat hozat a vállal35