Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor. Az Ipoly menti falvak néprajzi képe

kellett találni. Aki először eltalálta, az beállhatott egy hosszú bottal és ezt nevezték csülöknek. Ezután mint csősz próbálta megakadályozni, hogy a botot eltalálják. Aki mégis eltalálta, az lett a csősz. A lakodalom, szokásköre (29., 45., 46., 47.) A lakodalmi díszes nagy kalács a területünkön mindenütt ismert. Bernecebarátin és Kemencén nevezték csak morvánkalácsnak, mindenütt másutt menyasszonykalács a neve. Letkésen ismert még a kulcsoskalács elnevezés.

22 6. kép. Öregasszony, köznapi viseletben, Berneoebaráti A kalácsot a nászasszony adta. Akkora volt, mint egy fél asztal, külön állványon vitték, mint a Szent Mihály-lovát. Nagy tepsiben sütötték, amit sorra egymásnak kölcsönöztek. 12 kg lisztből készült tejjel, vajjal, mazsolával és tojással. Hat ágba kellett fonni. Nem mindenki tudta készíteni. Kemencén görbített pálca volt a kalács tetején, egymáshoz fonva egy pár volt még rajta, viseletben. Perőcsényben háromfonatú volt a kalács, kör alakúra alakítva. Amikor kisült, egy hosszú, rúd alakú kalácsot állítottak a közepébe. Ebbe mogyorófa pálcikát szurkáltak körbe sűrűn, amelyekre alma, rozmaring, rózsák és diók voltak rakva, utóbbiak bevonva arany- és ezüstpapírral. A kemence száját ilyen nagy kalács sütésekor ki kellett szélesítem, mert nem fért ki rajta sütés után. Vámosmikolán, Ipolytölgyesen, Letkésen és Ipolydamásdon hosszúkás formájú kalács készült, hármas, négyes, (Damásdon) nyolcas fonással. Felül rózsák vol642