Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor. Az Ipoly menti falvak néprajzi képe

a vacsora tartott. Vacsora után guggolva távozott mindenki, hogy a tyúkok fcőttesek legyenek egész évben. A karácsonyi morzsának varázserőt tulajdonítottak, szinte mindenütt. Az állatoknak adták, hogy ne dögöljenek. Kemencén a karácsonyi morzsát etették. Gyógyítottak is vele: „pergesd a tűzre a karácsonyi morzsát", és a füstjét beszívták. A rabnak öltöztetett legény szokása nem volt ismert a területen. A kiszejárás Berneoebaráti, Kemence és Tésa falvakban ismert, másutt nem.

20 Virágvasárnap menyecskének öltöztettek egy szalmabábot és végigvitték a falun énekelve: „Hajj kisze, kiszőce, gyöjj be sogór gömböce, fére verem fél csizmámat, varrd meg sogór, varrd meg Kiviszik a dögöt be a bobkát a patakba lányok, fiatalasszonyok." Kemencén így emlékeznek a dal elejére: „Hajj kisze, hajj, vidd el a sok bajt." A szalmabábot levitték a patak mellé és a vízbe dobták. A mátkatál küldése különböző alkalmakhoz kapcsolódva és más-más formában lelhető fel néhány helyen. Bernecén a lakodalomba küldtek mátkatálai. Perőcsényben tebefát küldtek. A lány keresztapja küldte a tebefát annak a fiúnak, akit vagyonilag is megfelelőnek tartottak a házasságra.

21 A tebefán színes, hímzett pántlikak voltak, ezüst és aranyozott dióval. Lényege: jelképes eljegyzés. A falu gyerekei kísérték végig az utcán a tebefát farsang első vasárnapján. A fiú szülei viszonzásul a következő vasárnap ajándékot küldtek a lánynak. Ételt-italt vittek (7. kép). Letkésen a következő szokás élt: A fonóházban a lányok összebarátkoztak, barátnak lettek, és ettől kezdve magázták egymást. Mátkatálat vittek egymásnak, és így felnőtt korukra is komaasszonyok maradtak. A májfaállítás szokása megtalálható minden vizsgált faluban. Bemecebarátiban farsangon a lányok bokrétát küldtek a legényeknek. így reméltek májfát is. A májfaállítókat nem karácsonykor, hanem mindjárt aznap, vagy a rákövetkező vasárnap „fizették ki". Megvendégelték őket egy kis harapnivalóval, borral. Esetleg a legény kendőt kapott a leánytól. Bemecebarátiban a pünkösdi bálban adtak pénzt a legénynek. Kemencén vagy kendőt, vagy áldomást kapott a legény májuskor vagy pünkösdkor. Perőcsényben a rákövetkező vasárnapra hívták meg a lány szülei a pálmafa- (májusfa-) állítókat és pogácsával, borral kínálták meg őket. Letkésen a lány szüleinek őrizni kellett a máj fát, mert a legé^ nyék ellopták és máshol állították fel, ami nagy szégyen volt. Nagybörzsönyben a máj fát állító legényeknek karácsonykor küldött a leány viszonzásul mézeskalácsot és hímzett zsebkendőt. A kérdőívben szereplő társas labdajátékokra vonatkozó adatok métázás néven Bemecebarátiban, csülközés elnevezéssel Perőcsényben és Ipolytölgyesen ismeretesek. Gyerekek, néha felnőttek is játszották. Rövid, lapos fával ütöttek rongy- vagy szőrlabdát, esetleg gumilabdát. Perőcsényben egy kör közepére, díszesen faragott botot állítottak, amit egy vonallal elhatárolt távolságból el 41 Studia Comitatensia 5 641