Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor. Az Ipoly menti falvak néprajzi képe

„LeZédiek vagytok, nagypart alatt laktok, templomotok volt, tornyotok meg nincs" — mondják Ipolytölgyesen a szlovákiai faluról. „Bajtaiák vagytok, ürgelukban laktok" — hangzik Letkésen a Szlovákiában levő Bajtárói. Bernecebarátit a kemenceiek „vadrácoknak" hívják. Indoklásul annyit mondanak, hogy verekedős, vad nép lakja. (Valamikor két falu volt Bernece és Baráti. Az ellentét a legutóbbi időkig a két falurósz közötti véres legényverekedésekben nyilvánult meg.) A berneceiek szerint „Tésán esett le az aranyalma". A kemencéteket a berneceiek „szajkósóknak" nevezik, mert az erdőben szajkókat fogdostak.

6 A perőcséra/ieket a szomszéd Kemence lakói „veszettvérűeknek" nevezik. — Bernecén mondják róluk: „Jön, mint a perőosényi harmat — olyan harmat volt, hogy a kenyereket kivitte a kemencéből." Perőcsényben mesélték, hogy „a dejtáriak azzal csúfolták a perőcsényi reformátusokat, hogy azért tartják a zsebkendőjüket a szájuk elé, mert Kálvin János becsinált. A perőcsényiek erre azt válaszolták, hogy ez igaz is, s éppen cseresznyeérés idején, aminek a magját a dejtári katolikusok a mai napig is olvasó gyanánt használják." А пару börzsönyieket ipolytölgyesi adat szerint btiggeroknak csúfolták, ami tulajdonképpen bányászt jelent.

7 Ipolytölgyest — helyi adat szerint — „salátafalunak" emlegetik (mert sokat termesztettek), Letkést pedig „sóskafalunak" mondják. A fcóspaZZagiakat Szobon hangyászoknak csúfolták azért, mert hangyákat gyűjtöttek eladásra. Ezért az elnevezésért nagyon haragudtak. Exogámia, endogámia, kapcsolatok (6., 7., 8.) A magyarságról szerzett néprajzi ismereteink között egyetlen településről sem tudunk, amelyik valaha is önmagában, a környezettől izoláltan élt volna. Az „önellátás" részletesebb kifejtés nélküli, általánosságban történő használata már a letelepült magyarság időszakában sem volt használható. Az utak figyelembevételével, a kapcsolatok földrajzi lehetősége mértékében bizonyos fokú önellátásra való törekvés volt és még ma is van falvainkban, azonban ez sohasem jelentett kapcsolatnélküliséget, elszigeteltséget.

3 A közölt térképek a házassági kapcsolatokat, a búcsújárás és vásározás hálózatát mutatják az 1910-es évekből, visszaemlékezések alapján. A falvak egymás közti összeházasodásának mértékét a vallási és nemzetiségi tényezők határozzák meg. Ellentétes vallás 'és más nemzetiség a vizsgált időszakban kizáró ok volt a házasságban. Elsőbbként a nyelvi elkülönülés oldódik úgy, hogy a nemzetiségi anyanyelvű férfiak lányokat visznek falujukba (viszonylag nem nagy számban). A falvankénti néhány adatközlő emléke természetesen csupán eligazítást jelenthet a témában. Valós eredményt az anyakönyvek elemző vizsgálata adhatna. Így is egyértelműen látszik, hogy homogén környezetben körkörösen alakulnak a kapcsolatok pl. a házasság esetében i(Mikola, Kemence, Tésa, Bernece). A református Perőcsény szinte szigetként él. Ugyanerre a jelenségre utalnak a német nyelvű Nagybörzsöny és a szlovák Ipolydamásd kapcsolatai (1. kép). Feltűnő, hogy az Ipoly mellé szorosan települt falvak milyen intenzív kapcsolatot tartottak fenn a folyón túli községekkel, újra bizonyítva a tételt, hogy a folyó-a-tíépeket inkább összeköti, mint elválasztja. 631