Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Szabó Sándor: A Börzsöny-vidék helytörténeti adattára

Tésa Első említése: Tesa 1221-ben, a Váradi regestrumban, tehát már a tatárjárás előtt faluként szerepel a PMM szerint. Névváltozatai: 1526-ig: Tysa, Tesse, Tyza, Thesa, Theza, Thessa, These, Thysa, Teessa — mint Bakács nyomán megállapítható. Birtokosairól a mohácsi vész előtti időből gyér adatok vannak. 1257-ben Hudus özvegye a férjétől jegyajándékul kapott tésai birtokrészeket a sági prépostságnak adja. 1288-ban Tésa és Pereszlény birtokát a Lacha nemzetségbeli Mihedeus fia Miklóstól a Hont-Pázmán nembeli Kázmér fiai cseréképpen Borsod megyei birtokükért megszerzik, majd később a Tésai családé lesz, de már csak 1725-ben, amikor Foglár Pál, aki Mária Teréziától a tésai előnevet kapta, nádori adományként a községet megkapta. A XIX. század folyamán tőlük a Boronkay család örökli, amelytől a Jankovicsok vásárolták meg a birtokot, amint arról Borovszky értesít. A község az 1715. és 1720-i összeírásban nem szerepel. Fényes magyar falunak mondja 127 lakossal, akik egy kivételével r. k. vallásúak. Benne szép urasági épületek (ma határőrségi laktanya, a XVIII. században a Foglárok építették), vendégfogadó, malom az Ipoly vizén. Nagy juhtenyésztés, sok rét és legelő. Statisztikai adatok: I. Év lakos magyar német szlovák , ,-. lakóház 1850. 166 1869. 180 1880. 198 1890. 180 1900. 233 1910. 282 i941. 329 1920. 324 1930. 323 1949. 419 1960. 388 1965. 291 II. 54 Év lakos róm. kat. ág. ev. reform. izraelita 1850. 166 163 3 1880. 198 176 9 1 12