Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Bády László. Népi gyógyászati emlékek Ipolytölgyesen

volna a borin. Tudott is úszni, akár a hal." A megigézett gyerek meg fog halni, ha az igéző közben lefelé nézett. Az is meghal, amelyiknek először fölül bújik ki a foga, mert az a sírba néz. (A búza kövér lesz és megdűl, ha a gazda karácsony este, mikor a többiek az asztalnál ülnek, rádül egy kicsit az ágyra.) „A torzszülésnek megcsodálásból való magyarázása igen régi eredetű, s minden népnél megvolt és megvan." — írja Magyary—Kossá. Teknősné mesélte, hogy egy asszony sokáig elbámészkodott a majomketrec előtt a párkányi Simon Júda-napi vásáron és majomgyereke született. És mi lett a gyerekkel? Eltökítették, válaszolta. Egyik fiatalasszonynak pedig a rokonságban történt: „Anyámat a testvérihöz hittak gyerekszüléshez. Mikor odaért, azt hitte, hogy nénje még vajúdik, de mikor fölhajtotta a dunnát, egy valóságos kismajom szaladt az ágy végibe, aztán le az ágyrul végig a szobán, alig tudták megfogni. Elvitték és spirituszba tették. Azt mondta anyámnak, hogy nagyon megnézett egy majmot állapotos korában." — Kutyát, macskát, de más szőrös állatot se rúgjon meg állapotos, mert a gyerekinek szőrös anyajegye lesz azon a testrészén, amelyiket az állaton megrúgott. A haldoklót megfordították, ha sokáig harcolt. Régebben ágyával együtt nyugat felé, de „az is elég, ha csak megfordítják. Édesanyám mindjárt utána csendesen meghalt", mesélte Teknősné. Az elmúlás és a napnyugta közti párhuzam még így megkopva is világos. A csecsemőfürdetést rendszerint este végzik, és hogy éjjel nyugodtan aludjon, reggelig a kisteknőben hagyták a vizet. Reggel is olyan helyre öntik, amerre nem szoktak járni, hogy a vizet se zavarják. Ebben a logikában az ősi integrációs gondolkodás elve érvényesül, melyben az Én és a külvilág még nem polarizálódott külön. A csecsemő és a fürdővíz egy valami. „A fürdővizet néhol napnyugta előtt öntik ki, hogy a gyerek álma el ne menjen, de legtöbb helyen napnyugta után."

12 Színanalógia van Pikier Istvánná gyógyulásában: „Egyszer korán reggel a napba néztem és sárgaságot kaptam. Anyám elvitt a szobi gyógyító asszonyhoz, Köveméhez, aki azt javasolta, hogy igyak abból a tányérból, amelyiket a pap használ mise közben, vagy igyak aranygyűrűről.

13 Meg is gyógyultam." Azt is elmondta, hogy a Szent Antal tüzét — mindenféle veres gyulladást kézen vagy lábon — piros kendővel borogatták, vagy piros kukoricát szórtak parázsra és azzal füstölték. „A piros csöveket most is elteszem", fűzte hozzá. Orbánéra kibontott tyúkháj at is szoktak rakni. A halotíkémlést 1788-ban rendelték el Magyarországon. Az ipolytölgyesi parókián 1800-tól van meg a halottak nyilvántartása a corporában. A betegséget, amiben az illető meghalt, 1830—37-ig latinul írták be, utána magyarul. Sajnos az 1852—96-ig terjedő évek könyve elveszett. A sok száz halott közül 78-nak phrenesis, 52-nek magyarított megfelelője, az öklelet okozta halálát. Magyary— Kossá egy 1608-as adata szerint pleuritist, mellhártyagyulladást jelent. A benne elhaltak kora 3 naptól 80 évig terjedt. A faluban erről a betegségről már nem tudnak. Olyan tudományos halálokok mellett, mint a himlő, hastífusz, cholera, bujakór, morbus caducus (epilepsia) sok az olyan népies elnevezésű többek között, mint a nehézség, nehéz nyavalya, szívszorítás, hasrágás, hascsipedés. Sok csecsemő és gyerek halálát okozta a nehézség és a szívszorítás. Ezeken a rángógörcsös állapotot értették régen is, most is. Logikájuk szerint, ha valami szorít, azon lazítani kell. Gyorsan fölvágták a baba ingét, és hogy a baj távozzon, a háztetőn átdobták másnak a portájára. Ebben az eljárásban a transzplantációs elv jutott érvényre. Verset nem mondtak hozzá. ((Nagybörzsönyben az apja 33 Studia Comitatensia 5 513