Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Bády László. Népi gyógyászati emlékek Ipolytölgyesen

kellett viselnie a kiöntött viaszfigurát. „Letkésen ettől gyógyult ki egy fiatalasszony a hastífuszból." Manapság ilyen gyertya már nincs, legyintett sóhajtva Pikier Istvánné. Ezt is használták diagnosztikai célra, ugyanis a viaszöntő kiolvasta a figurából, hogy valaki mitől kapta a betegséget, vagy pl. a gyerek mitől ijedt meg, lótól, kutyától vagy embertől. A mérőasszony azt állapította meg, hogy nem hibbant-e meg a kisbaba, mert idő előtt fölültették vagy karra vették. A jobb könyökét a bal térdéhez, majd a jobb lábát a bal könyökéhez érintették. Ha nem sikerült, a gyerek meghibbant. Az alvajárást (somnambulantia) a holdkórossággal azonosították. Egy idős ember élménye: „Napos-helyettes voltam a katonáknál, mikor láttam, hogy az egyik ember kimászik az ablakon egyenesen rá a telegrafa drótokra. Jelentettem az őrmesternek és mire visszaértünk, épp a falon mászott fölfelé akárcsak egy egér, aztán a háztetőre, onnan megint a telegrafára. Szaladtunk a kapitányhoz, jött is mindjárt a feleségivei és úgy néztük. A kapitány szólt, hogy nem szabad rákiabálni, mert akkor leesik. Az ember meg csak mászott, hol a falon, hol a dróton, háztetőkön föl a vár legtetejibe. Húzta a hold ereje." A három és a kilenc többször szerepel a számok között, de hogy ezek szent számok, nem tudatos bennük. A számok között a három a legtökéletesebb, csak eleje, közepe és vége van, több vallásnák három istensége van, három a magyar igazság is, a kilenc pedig azért szent, mert háromnak a háromszorosa. Beteg kisfia gyógyítását így mesélte el édesanyja: „Nem tudtuk, mi baja. Az öregasszonyok, Krisztin néne — a bába, Nagy mányi meg a többiek azt javasolták, hogy a szederfa alul szedjünk föl leveleket, metéljük össze a küszöbön és amelyik része befelé potyog, abbul készítsünk fürdővizet a gyereknek. Megcsináltuk, de nem használt. Eztán azt tanácsolták, hogy éjjel hozzunk 9 sírrul 9 istenfát meg 9 marék port, hajnali harangszókor merítsünk háromszor szembevizet a patakbul i(vízf olyassal szemben), ebbe főzzük össze az egészet, vessünk bele 9 rongybabát és úgy fürösszük benne a gyereket. Mikor ez se használt (az istenfáját néki!), az uram még azt is vállalta, hogy 9 falubúi hoz 9 marék lisztet úgy, hogy közbe nem lép át patakot. Ezt meg köllött sütni és elvinni a készei puszta fölé a Hármashatárba. Végre ettül meggyógyult a gyerek." A szembevizet másutt szótalan víznek mondják.

10 Az ürömfélékhez tartozó istenfa (artemisia abrotanum) étvágygerjesztőnek használatos. Tölgyesen is jót tett, ha valakit nagyon megszűrt a betegség. A Nagy mányi kenőasszony is. Ö értett legjobban a méhanyabetegség gyógyításához. Másfelé mátrabetegség néven ismerik,

11 — a görög méter = anya, méh szóból eredően; méhet jelent a görög hüsztera szó is. A méhnek lábai vannak, s fölmászik velük Tölgyesen a rekeszig, másutt és nyugaton egész a torokig — századok óta. Ma hisztériás gombóc a neve. Nagy mányi visszakenegette a köldökig, aztán „kenyérhajkába gyufaszálakat gyugott fejje főfelé, rátette a beteg kődökire, meggyújtotta és gebréve lefedte", azaz megköpülyözte az illetőt. Ezt a bajt attól kapta valaki, ha sokáig feküdt úgy, hogy mind a két keze a feje alatt volt alváskor, és közben nagyot nyújtózkodott. A leszállt nyakcsapot Zsirainé kente a helyére. Egyik kezével benyúlt a szájba, a másikkal pedig kívülről masszírozta a nyakat. Lánya szerint egy idő után fölhagyott vele, mert többen megharapták a kézit. Ha valakinek „gaz esett a szemibe", azt is ő tudta kiszedni vagy a nyelvivel vagy rákszemmel. Gyógyításaikban, de hiedelmeikben is gyakran érvényesült az analógia elve. „Kissallón élt egy ember, akinek a felső teste olyan volt, mintha halpilla lett 512