Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Gulyás Éva: Néphitadatok az Ipoly mentéről
nyefőzetnek való úrnapi füveket is ilyenkor gyűjtötték össze. Gyakori használata miatt minden háznál volt tartalékban harmancs vagy székifű. A ficamot szintén hozzáértő, ügyes kezű emberek gyógyították. Vámosmikolán Szabó Józsefné tette helyre a „kicsuklott" végtagokat. Bernecebarátiban régebben egy asszony (nevére nem emlékeztek), napjainkban pedig Gáspár István földművelő gyógyítja a ficamot. A „kicsuklott kezet lábat", miután visszatették, pálinkával, savóval szokták bekenni. Terepmunkám során sok egyéb, értékes hiedelemadatot is feljegyeztem, melyek közül a továbbiakban a rostaforgatás szokását és a perőcsényiek kukoricavetéssel kapcsolatos hiedelmeit szeretném bemutatni. Az Ipoly menti falvakban széles körben elterjedt a rostaforgatás szokása, melyet különböző céllal és formában végezhettek. Általában a tolvaj kilétét állapították meg vele. Bernecebarátiban, ha valakit megloptak, a házigazda „kulcsot tett a rostára és elkezdett vele táncolni". A szomszédok közben a rosta körül járkáltak, aki mellé leesett a kulcs, az volt a tolvaj. Vámosmikolán a kulcsot a rostára akasztották (3., 4. kép), és figyelték, hogy merre fordul el. Itt ugyanis azt tartják, hogy abba az irányba fordul a rosta, amerre a tolvaj lakik. Kemencén egy kinyitott ollót szúrtak a rosta oldalába, és két ujjukkal maguk előtt tartva mondták: „Szent Péter, Szent Pál, Fordítsd meg a rostát! Ki vitte el a ruhát?" Közben kimondatlanul bizonyos személyekre gondoltak, és akinél megfordult vagy leesett a rosta, az lopta el. A rostafordítást azzal a céllal is végezhették, hogy megtudják, életben van-e még távollevő hozzátartozójuk. Az asszonyok különösen a háború alatt forgattak rostát, hogy megtudjanak valamit férjükről, fiukról. Bernecebarátiban, Kemencén ilyenkor is elmondták az előbb idézett mondókát, az utolsó sor megváltoztatásával, mely akkor már így hangzott: „Él-e az uram vagy meghalt?" Ha a rosta megfordult, a hiedelem szerint élt még. Vámosmikolán néhány adat szerint Luca napján fordítottak rostát, hogy a „rosta elárulja", ki a „rosszakarójuk". Itt is abba az irányba fordult, amerre a „rosszakarójuk" lakott, vagy a neve említésekor egyszerűen csak megfordult. A földműveléssel kapcsolatos hiedelmek közül kiemelkedőek a perőcsényiek kukoricavetéssel kapcsolatos hiedelmei. 46 Űjságon (újhold) nem szabad kukoricát vetni, mert üszögös lesz. Mikor halott van, akkor sem, mert kisárgul, nem lesz rajta eső. Hogy az ürge ki ne szedje a kukoricát, vetés előtt három szemet a szájába vett, a többit leeresztette a meztelen testén: „ .. ^a pantőmadzagot meg a ruhakapcsot megoldotta, és állva engedte le, a lábához zsákot terített, arra hullott a kukorica". (Ezt elvetette és vetés után kivette a szájából a kukoricát, eldobta, hogy „ez legyen az ürgéké, a többihöz semmi közötök!" Ugyanezt az eljárást „hármasútnál, szótlanul" is el lehetett végezni. Árpavetésnél a vető gazda is hasonlóképpen cselekedett. Három szem árpát a szájába vett, a többit elvetette, és vetés után azt a három szemet a madaraknak elhajította. 503
