Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Gulyás Éva: Néphitadatok az Ipoly mentéről
A foggal született ember tud jósolni. Megmondja előre, hogy mikor lesz eső. Perőcsényben volt egy ember, aki „eljárta, hogy lesz-e eső vagy se, eltáncolta". Ugyanitt élt egy Lukács János nevezetű, foggal született gyermek, aki nyomtatáskor előre figyelmeztette az embereket az esőre: „ ... ne rakják ki a búzát, ne ágyazzák ki, mert nagy eső lesz". Ez a gyermek hétéves korában halt meg. A foggal született ember megjósolta azt is, hogy ki meddig él és milyen betegségben hal meg. A perőcsényi Péceli Ignác embergyógyító — aki két sor foggal született — rendelkezett ezekkel a tulajdonságokkal is. Gyógyítani is tudott, főleg a füvekhez értett. A hetediknek született gyermekről is sokféle hiedelem ismeretes. Bernecebarátiban úgy tartják, hogy gyógyít a keze, „megorvosolja a reumát"; „ha valakit megken, megtörli a hátát, meggyógyul". A hetedik gyermeket egyébként szerencsésnek vagy szerencsétlennek tartják. Kemencéi hiedelem szerint „rosszkor született, mert hetedik!". Gonosz, rossz, iszákos ember. Ennek kapcsán Vámosmikolán a hetediknek született rossz gyermekre mondják, hogy „nem hiába, hogy hetedik gyerek, gonosz is!". Tudós pásztor — Az Ipoly menti falvakban a pásztorokat híres, tudománynyal bíró embereknek tekintik. Különösen a kanász, tudós kanász alakjához fűződik sok hiedelem. Ezeknek a hiedelmeknek egy része már a boszorkány- és táltoshithez kapcsolódik, bár a tudós pásztor alakjának egykori különállását is megőrizte a hagyomány. A tudós pásztorokról szóló történetek mindig konkrét személyekhez fűződnek, ez falvanként más-más, bár a rájuk vonatkozó hagyomány egységes. Perőcsényben Lenke kanászról, Gambulya Antal juhászról, Bernecebarátiban, Kemencén Mestra kanászról, Vámosmikolán Selymesi kanászról meséltek az adatközlők, mint híresebb, nevesebb pásztorokról. Megfigyelésem szerint a boszorkány mellett az Ipoly menti falvak néphitének egyik központi alakja. A tudós pásztor a boszorkányhitből általánosan ismert módon szerzi tudományát: kezet fog a haldokló pásztorral vagy halálos ágyán átvesz tőle valamilyen tárgyat (Perőcsényben húrt), amellyel a haldokló pásztor ráhagyja tudományát. Emellett ismert az a táltoshitre emlékeztető (de a boszorkányhitből is jól ismert) aktív tudásszerzési mód is, hogy a fiatal pásztort bizonyos próbák kiállása árán egy idősebb, tapasztaltabb avatja be a tudományba. Perőcsényben ,az öreg Lenke mondta, ha valaki akar valamit tanulni, akkor menjen vele. De vissza ne nézzen, akármilyen zörgés lesz." Ugyanitt emlegettek egy Косо nevű pásztort, aki annak idején így tanulta meg Lenke kanásztól a boszorkányságokat: „Menjen el vele Luca napján éjjel 12 órakor a kemencéi templomhoz, de vissza ne nézzen. A két hüvelykujját szorítsa a markába. Olyan nagy zörgés, csattogás volt, mintha egy század katonaság ment volna utánuk. De mindig azt mondta: vissza ne nézzen! Mikor a kemencéi templomhoz értek, a templomajtóhoz, ott már mentek olyan állatok, oroszlánok, vaddisznók, meg nagyszarvú bikák, a szájukon jött ki a láng. Onnan elmentek a temetőbe. Kilenc sírról vegyen kilencféle virágot meg fél marék földet. Azon az éjjelen kilenc temetőben voltak. Ügy ki volt merülve a fáradságtól. Aztán hazajöttek. Még azon az éjjelen kimentek a keresztutakra, oszt mondta neki, hogy vágjon olyan csipkevesszőt, olyan hajtást, ami abban az évben nőtt. Keríjjen magának avval egy kört, oszt akármiféle állat megy oda, ne engedje magához, mert mentek mindenféle állatok. Mert hogyha magához enged valakit, akkor kivégzik. A kemencéi templomhoz azért mentek, mert onnan loptak szentelt vizet. Avval rontottak ... 492
