Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Gulyás Éva: Néphitadatok az Ipoly mentéről

szómagyarázatot adtak adatközlőim: „A tátos az ló, tátosló"; „Tátosló csak a mesében van" (Bernecebaráti, Vámosmikola). Szólás formájában él az egykor bizonyára árnyaltabb táltoslóképzet emléke: Bernecebarátiban a gyors járású, vad lóra mondták, hogy „olyan, mint a tátus". A garabonciás diák hiedelemköre sokkal ismertebb. Alakja a viharral, esővel, forgószéllel van összefüggésben. Vele együtt mutatjuk be a sárkányt is, mely az Ipoly menti falvak hiedelme szerint a garabonciás diák lova. Bernecebaráti hiedelem szerint a sárkány fa odvában élő kígyóból lesz:

17 „Egyszer egy nagy kígyót láttak összetekeredve az erdőben, egy fa odvában. Agyoncsapták, és otthon egy ember azt mondta, hogy mért tettétek, három nap múlva sárkány lett volna belőle." Kemencén azt tartja a hiedelem, hogy fekete tyúk tojásával kell etetni a sárkányt. Ha a sárkány felszáll a levegőbe, vihart, ítéletidőt csinál, és nagy farkával kitépi a fákat a helyükről. Perőcsényben mesélték, hogy „ ... volt nekünk egy körtefánk. Azt mondják, jött egy nagy vihar, egy sárkány volt benne és az tövestől kinyomta." Letkésen említették, hogy a garabonciás diák (illetve a sárkánya) a farkával „nyírja a fákat". Perőcsényben „topolyfákat tört össze, tövestől tépte ki a fákat. A jószágokat ledöntötte." A garabonciás diák a földön kopott, rongyos ruhában jár, betér a házakhoz és tejet, tojást, szalonnát kéreget. Míg a házakat járja, a sárkánya — perőcsényi hiedelem szerint — „leszáll a tó mélyére". Ha teljesítették kérését, „szép csöndben ment el a falu felett", ellenben nagy vihar támadt, ha visszautasították. Vámosmikolán egy asszonynak félrehúzódott a szája, mert elzavarta a garabonciást. \A garabonciás diákot harangszóval lehetett elhárítani. Egyik vámosmikolai adatközlőm édesapja harangozó volt, s mesélte, hogy vihar előtt mindig szaladtak a falubeliek, hogy harangozzon. Az összefüggő történetek mellett több szólás is él vele kapcsolatban : Kemencén a veszekedős emberre, Vámosmikolán a szófogadatlan, rossz gyermekre mondták, hogy olyan, mint a garabonciás diák. A foggal születés ezen a vidéken nem kapcsolódik a garabonciás-, illetve táltoshithez, annak ellenére, hogy maga a hiedelem sokféle változatban ismeretes. Láthattuk azt is, hogy a táltos- és garabonciáshit fő vonásai (viaskodás, kincs meglátása) sem szerepeltek hiedelemkörükben. Érdekes módon viszont néhány táltoshitből ismert motívumot (tudományszerzés próbák kiállása útján, eső és vihar megjóslása) elszórtan megtaláltunk a foggal született gyermek és a tudós pásztorok hiedelmeinél, melyeket a továbbiakban fogok részletesen bemutatni. A foggal született gyerek szerencsés lesz, jósol, „mindent megmond", okos, tudósféle. Vigyáztak rá, nehogy a bába kitördelje a fogát. Perőcsényben „Szórád Örzsi fogval lett." Égett a lámpa, úgy őrizték, hogy a fogát el ne lopják. Az ugyancsak perőcsényi Péceli Ignác (gyógyító ember) két sor foggal született. Bernecebarátiban a foggal született gyermekről azt tartja a hiedelem, hogy héthónapos korában meghal vagy hétéves korában eltűnik a háztól. Ha meghal, a fogával együtt temették el: „betettem a fogát az inge alá, mikor eltemettük ... hogy a szerencséjét vigye magával". A burokban született gyermek is szerencsés, nem fogja a golyó. Perőcsényben „mikor vallásüldözés volt, a templom ajtajában ült Drözsböt Gergely és Együd Mátyás. Mikor odaállt a két lovas, a templomkulcsot nem adták oda." Hiába lövöldöztek rájuk, „nem fogta őket a golyó, burokban születtek". 491