Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Gulyás Éva: Néphitadatok az Ipoly mentéről

vele, aki eszik belőle.

16 Ugyancsak a tejhaszon elvitelével kapcsolatos a boszorkányok Szent György-napi harmatszedése. Perőcsényben „favillával, fakanállal" szedték fel a harmatot a legelőkről. A harmatot „tűzben égették el, kékes lánggal égett". A néphit szerint a harmattal a tehén tejhasznát károsították meg. Különféle módon igyekeztek megelőzni a tehénrontást. Az Ipoly menti falvakban általánosan elterjedt hiedelem, hogy Luca napján a gazda fokhagymagerezdekkel kente be az istálló- és ólajtókat. A megrontott tehenet megfüstölték karácsonyi morzsával, az úrnapi sátrakból szedett füvekkel, esetleg „kertben nőtt izsópfűvel". 1. kép Szenes víz készítése i(Bernecebaráti Az állatok közül még a fiatalabb jószágokat, a malacokat rontották meg. A pásztorok, boszorkányok egyaránt értettek a malac megigézéséhez. Vámosmikolán a szemmel vert malacot a kötény visszáján kellett átbújtatni napfelkelte előtt háromszor. Bernecebarátiban egy Mestra nevű kanász gyógyította a malacokat. Egy esetben azt tanácsolta, hogy szedjék szét a hidasólat, rakják át máshová, mert a rontószereket a vályú alá helyezték. Végezetül általános az a hiedelem, hogy a boszorkány addig nem tud meghalni, amíg át nem adja a tudományát. Mint említettem, ez kézfogással vagy valamilyen tárgy átadásával történt. Táltosló, garabonciás diák, sárkány — A velük kapcsolatos hiedelmek töredékesek, szórványosak. A táltost tulajdonképpen nem ismerik, kérdéseimre csak 490