Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Gulyás Éva: Néphitadatok az Ipoly mentéről
kányokat. 13 A református vallású Perőcsényben a keresztútra kellett kivinni a lucaszéket karácsony éjszakáján. A boszorkányok többféle módon árthatnak az embernek. Perőcsényi hiedelem szerint „a hajnali kakasszó után nincs hatásuk". Különösen a kisgyermeket, a még kereszteletlen gyermeket, a gyerekágyas asszonyt és az állatokat óvták tőlük. Az újszülött csecsemőt a keresztelőig nem hagyta magára az anyja. Olvasót tett a pólyájába, nehogy kicseréljék a boszorkányok. Bernecebarátiban „mikor megszült az asszony, a kisgyerek vánkusába (pólya), az anyának meg a nyakában van az olvasó". 14 Ugyanitt az is védelmet nyújtott, ha az apja mellényét ráhúzták a gyermekre. A cserélt, váltott gyerek „csak mindig rítt". Perőcsényben a bábaasszony azt tanácsolta, hogy „fűtsd be a kemencét, tedd rá a sütőlapátra és nyújtsd be a kemencébe. Mikor be akarta tenni, lekapták a sütőlapátról és az igazit adták vissza." Vámosmik ólán 7 évig nem beszélt egy gyermek, „olyan vátott volt". Az apja elvitte a mátraverebélyi búcsújáró helyre. Útközben egy hídon mentek át, mellette állt -Szent Benedek szobra. Megkérdezte a gyermektől, hogy hová megy, mire megszólalt, hogy a szent kúthoz. Az apja ledobta a gyermeket a hátáról, és a híd alól előbújt a sajátja. A boszorkány legtöbbet emlegetett ártó tevékenysége a szemmel verés, helyi szóval igézés. Vámosmikolán „arra mondták, hogy tud igézni, akinek a szemöldöke összeért". Ha valaki nagyon megnézte, megcsodálta a gyermeket, megigézte vele: „...én ki nem vihettem a gyereket az utcára, mert rögtön megigézték" (Bernecébaráti). A megigézett gyermek sírt, nem evett, hasmenése volt, lassan lefogyott (gyógymódjait 1. a népi gyógyításnál). A boszorkány nemcsak a gyermekeknek, hanem a felnőtteknek is árthatott. Bernecebarátiban az akasztott ember kötelének egy darabját küszöb alá ásták és megrontották vele az áthaladót. 15 Perőcsényben a halotti torban használt vízből lopott, vagy észrevétlenül elvett egy koporsószöget. Letkésen a keresztútra kitett tárgyakkal is megronthatta az arra elhaladót. Különösen a szerelmi rontással kapcsolatos hiedelmek ismeretesek. Perőcsényben, ha a menyaszszony koszorújának a csürigrőjéből vagy a fátylából egy darabot levágtak, rosszul sikerült a házassága. Vámosmikolán féltékenységből „vízibeteg vizével" rontottak meg egy lányt az esküvőjén, „hét lyukra folyt a karjából a víz", bele is halt. Bernecebarátiban úgy megpatkoltak egy legényt szerelmi bosszúból, hogy a talpából, „patkóalakban öt lyukból folyt a víz". A boszorkányrontás ellen többféleképpen védekeztek. Letkésen lefekvés előtt fokhagymával dörzsölték be a mellüket. Egy perőcsényi adat szerint öreg szalonnát sütöttek, megtört kékkőre csöpögtették és a rontás okozta sebre rákötötték. Ha asszony volt megrontva, nőstény-, ha férfi, kankutyának kellett kihajítani a szalonnát. A boszorkány másik jellemző rontó tevékenysége az állatok megrontása, melyek közül kiemelkedőek a tehénrontásra és a malac szemmel verésére, megigézésére vonatkozó adataink. A tehénrontással kapcsolatos történetek egyöntetűen a tejhaszon elviteléről szólnak. Letkési hiedelem szerint a „boszorkák még a szűr ujjából is tejet fejnek". A megrontott tehén „véres tejet ad", vagy a tőle kifejt tej megalszik. Perőcsényben macska alakjában megszopta a tehenet, „vasvillával szúrták át, de nem döglött meg". Ugyanitt éjfélkor fehér lepedőben fejte meg a tehenet, „elvitte a hasznát". Kígyó alakban szopta a teheneket Bernecebarátiban. A tehén megszopásával függ össze a boszorkánynak az a tevékenysége, hogy „túrót okád a tésztára" (Bernecébaráti). Bárkit megronthatnak 489
