Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Szabó Sándor: A Börzsöny-vidék helytörténeti adattára
is. Börzsönyben az ág. evangélikusok száma a lakosság felét tette. A protestánsok elvesztett pozícióit mindenütt a római katolikusok szerezték meg. Erre az első világháborúig tartó igen hosszú békés korszakra esik előbb a felvilágosult, abszolutisztikus jellegű kormányzati szervezet, majd pedig a 67-es kiegyezés után a monarchia keretében a függetlenebb magyarországi államszervezet kiépítése, a jobbágyfelszabadítás, a kapitalisztikus irányultságú gazdasági élet kibontakozása, az ennek útjában álló akadályok megszüntetése, út-, vasúthálózat kiépítése, folyószabályozások, tagosítás stb., melyek természetesen jelentősebb mértékben hatottak a börzsönyi táj lakosaira is. Túlnyomórészt mezőgazdaságban dolgozó és évenként az 1869. és 1910. évek között évi 1200 fővel gyarapodó lakossága számára azonban a rendelkezésére álló szűk terület s annak átlagosan gyenge minősége csak szegényes életlehetőséget biztosíthatott. Ezen csak enyhített, hogy minden alkalmat megragadtak a Börzsöny területén domináns helyet elfoglaló, de szinte kizárólag nagybirtokosok kezén levő erdőségekben munkavégzésre, gyűjtögetésre, fafaragásra, fuvarozásra stb-re, azonban gyarapodó népességük számára a kapitalista viszonyok között nem volt remény. A börzsönyi táj életének harmadik sorsfordulója az I. világháborút befejező békeszerződéssel következett be, amikor a tájat is övező Ipoly folyónál vonták meg az új országhatárt, s ezzel megszakadt az Ipolyon túli területtel az a természetes kapcsolat, melyről e tanulmány elején már szóltunk, s amely különösen az Ipolyon inneniek részére adott könnyítést életlehetőségeikben. Az új helyzet új orientációra kényszerítette a táj lakosait, szorosabb kapcsolatba egymással, és mindenekelőtt munkaalkalmak után déli irányban Vác, Budapest felé, az iparvidékre a népfölösleg számára. Erre azonban az akkori gazdasági viszonyok (infláció, menekültek, az új, lecsökkent területű ország gazdasági berendezése, tisztviselői, alkalmazotti létszámcsökkentés, jóvátételi terhek) kevés lehetőséget nyújtottak, olyan radikális, de feltétlenül hatékony megoldás elől pedig, mint a nagybirtokok felosztása, a mind reakciósabb irányba tolódó uralmi rendszer elzárkózott. Ily módon a börzsönyi táj lakosainak életszínvonala a két világháború között nem javult, sőt romlott abban az arányban, amilyenben mind szorosabban építette ki kapcsolatait kormányzatunk az újabb világháborút előkészítő tengelyhatalmakkal. Az eredmény közismert, jó részünknek még tapasztalatból. Ilyen körülményék között következett be a börzsönyi táj lakosságának mai korszaka: a felszabadulás, amely a nevében kifejezésre jutó fogalomnak megfelelően forradalmi lendülettel megszüntette mindazokat a középkorból áthozott kötöttségeket, melyek az egyéni és társadalmi erőket a szabad kibontakozásban gátolták, a szabaddá vált szellemi és anyagi energiákat a kommunizmus elvei és kipróbált gyakorlatának hazai viszonyokra való alkalmazása során átszervezte, s tervszerűen — a fejlődés mindenkori állapotát s lehetőségeit figyelembe véve — megkezdte és következetesen folytatja a szocializmus felépítését. E magas szintű, tervszerű építő munkának a börzsönyi táj életében megnyilvánuló eddigi eredményeit nagy vonásokban már említettük, e kötet egyéb tanulmányai pedig témaként részletesebben megvilágítják. Bizonyítékául szolgálnak azonban egyúttal a bevezetőben közölt feltevésünk helyességének, mely szerint egy természetföldrajzi táj által meghatározott életlehetőségek csak akkor bonthatók ki teljességükben, ha azt az egyéni és társadalmi erők, valamint a mindenkori történelmi helyzet is harmonikusan támogatja. 48
