Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Gulyás Éva: Néphitadatok az Ipoly mentéről

Ember- és természetfeletti lények A mitikus lények hiedelemrendszerének elemző vizsgálata lehetőséget nyújt arra, hogy egy terület néphitének sajátos vonásaira rámutassunk. Ismert tény, hogy egy-egy mitikus lény hidelemköre a hagyományozódás során megváltozik, összefonódik egy másik hiedelemkörével (pl. általánosan ismert, hogy a lidércnyomás képzete beolvadt a boszorkány hitbe), elveszíti különállóságát vagy éppen új színnel, új vonásokkal gazdagodik. Tájanként, vidékenként más-más arányú és jellegű ez a folyamat, bár egyező vonások is vannak. A mitikus lények hiedelmeinek ismertetésénél ezt az elemző módszert alkalmazom, minden esetben rámutatva a hiedelmekben végbement változásokra, átalakulásokra is. A mitikus lények közül a következőket ismerik: boszorkány, táltosló, garabonciás diák, sárkány, foggal és burokban született gyermekkel és emberrel kapcsolatos hiedelmek, hetedik gyermek, tudós pásztor, lidérchit, házi-, illetve falikígyó, küldött farkas, a vízilények közül a vízi ember és vízibika, az állatlan ló. Ezenkívül néhány szórványadatot közlök a tudós molnárról, a patkányküldő emberről, a fekete emberről és az óriás lányról. Boszorkány — rendkívül gazdag és árnyalt a hiedelemköre. Általánosan ismert az a hiedelem, hogy a boszorkányságot a haldokló boszorkánytól lehet megszerezni kézfogással, vagy a haldokló boszorkány halálos ágyán valamilyen tárgyat ad át (Perőcsényben gombostűt), s ezzel ruházza át a tudományát. Perőcsényben a boszorkányságot csak az tanulhatta meg, aki bizonyos próbatételeket kiállt : „ ... apósom hányszor mondta, hogy gyere velem, ha akarsz valamit látni. Olyan tüzes lovak jönnek szembe, de ne félj tőlük, lánggal égnek, mert azok nem bántanak, csak állj meg itt az erdőszélen, a keresztúton."

9 Számos történet szól a boszorkányok alakváltozásairól is. Kutya, macska, lúd, tyúk alakjában kísértő, ijesztgető vagy rontó boszorkányokról meséltek adatközlőim. Perőcsényben fekete tyúk alakjában szállt rá egy hazafelé tartó legény vállára: a legény „bele is halt az ihedségbe". Vámosmikolán fehér lepedőben lebeg az éjszakai járókelők előtt, különösen a temető környékén. Bernecebarátiban, Kemencén a kocsmából, fonóból hazafelé igyekvő legényeket ijesztgette. Egy történet szerint fekete macska alakjában lelocsolta a legényeket a patakparton (Bernecebaráti). Bal kézzel lehetett elhárítani, ólmosbottal vagy kővel meghajították. Gatyamadzaggal is el lehetett fogni, visszakézből „hurkot vetettek rá". Bernecebarátiban káromkodtak ellene védekezésül.

10 Általánosan ismerik a boszorkány megpatkolásáról szóló történetet is. A két kovácsinas ló alakban megpatkolja a boszorkányt, aki visszaváltozás után is a lábán viseli a patkókat. Ezekben a történetekben általában a kovács felesége a boszorkány. Hosszú betegeskedés után bele is hal a fájdalmaiba. Néhány szórványos adat szerint a boszorkányok éjszakánként tanácskozásra gyűlnek össze. Bernecebarátiban a „keresztútnál tanácskoznak, seprű van náluk".

11 A boszorkányok lovon vagy seprűnyélen repülnek a találkozóhelyre. Lovuk nem igazi ló, hanem lóvá változtatott ember (Perőcsény). Széles körben ismert az a hiedelem, hogy a boszorkányt a lucaszékről lehet felismerni. A lucaszéket Luca napjától karácsony böjtjéig készítették. Elvitték a karácsonyi éjféli misére, és a boszorkányoknak akkora szarvuk volt, hogy csak félrefordított fejjel fértek be a templomajtón. Vámosmikolán a lucaszéken ülő látta, hogy a boszorkányok az oltár mögött sétálnak. Bernecebarátiban azt tartják, hogy aki az éjféli misén keresztülnéz az aprószenteken

12 vagy a keresztúti ájtatosságon egy kört húz maga köré és beléáll, meglátja a boszor488