Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Szabó István–Szabó László: Az Ipoly-völgy népi társadalma

34 Palugyay I., i. m. 35 Szabó L, 1972. 11. „A feudális úrbéres népesség telkes jobbágy, házas zsellér, hazátlan zsellér hármas kategóriája 1848-ban egyszerre elvesztette értelmét... Jóllehet a telkes jobbágyok birtokát a megszokottság erejénél fogva jó ideig gyakran nevezték még egész, fél teleknek vagy fertálynak (negyednek), tulajdonosaik nem voltak többé jobbágyok. A zsellérek nevét ezután a közbeszédben általában a napszámos munkát végző falusi parasztok viselték, tekintet nélkül arra, hogy egykor úrbéres zsellérek voltak-e vagy nem." Látni fogjuk, hogy ettől kissé eltér az Ipoly-völgy községeinek fejlődése. Itt nem csupán a „megszokottság ereje" tartja életben ezeket a kategóriákat, hanem az, hogy valóságos kategóriák voltak, illetve újak nem alakultak ki. A zsellérek nem egyértelműen helyettesítődnek a jobbágyból és zsellérből lett bérmunkás paraszttal, hanem közbeiktatódik a selem jobbágy réteg fogalma, amely utal továbbra is a jobbágy kori állapotra, eredetre. 36 Palugyay I., i. m. 689. 37 Megjegyezzük, hogy nyoma van annak az emlékezetben, hogy telki állományon kívüli irtásföldek is voltak. Ezeket Letkésen öró'kfölde Jenek nevezik. Az „örökfődek régebben erdők vótak, ma meg szántók. Kint vannak messze a hegyekben. Alig teremnek valamit, nem vót értékük, mert ott nem lehetett trágyázni sem." „Az örökfődek irtásfődek vótak: Makkos, Irtás, Bögölök, Istvány, Üjhegy, Középhegy, Köves. A Makkost rétnek használták, de az eredetileg irtvány. A hegyentúli darabfődek nem sokat értek." Az emlékezet szerint csekély értékűek voltak és számottevően nem változtatták meg a viszonyokat a társadalomban. A felsorolt részek közül több 1848 után került irtásra. 38 Szabó 1., 1940. 77. „ ... a XIX. század vezérlő eszméje, a szabadelvűség szabadságot hozott a magyar jobbágynak, de nem nyújtott neki védelmet. A nagybirtok és a kisbirtok, a birtokosság és a birtoktalanság viszonyának alakulását a korlátlan szabadmozgás lehetőségeire, a paraszt gazdasági emelkedését pedig a szabadverseny ösztönzésére bízta ..." 39 A nagybirtokosok maguk hasznosították birtokaikat, vagy ha az úri birtokos ezt nem tette, akkor nagybérlőnek adta át. A parasztok nem juthattak számottevő bérlethez. Néhol — pl. Letkésen — a községnek volt valamennyi saját kezelésű földje és azt adta bérbe. Ezenkívül néhány gazda, akinél nem volt elég munkáskéz a családjában. A bérlet azonban nem volt kifizetődő, mert a legrosszabb darabokat adták ki. Sokat kellett trágyázni, de mire feljavult, lejárt a bérlet, ezért ki-ki inkább a saját földjét javította, a bérletet meg hagyta. Ám így alig hozott valamit: „Amikor az ember haszonbérleti fődet vesz, az mind sovány. És ha meg használni akarja, meg kell trágyázni. Akkor az enyimre nem jutott. Mert egy kataszteri hold fődnek, ahol csak két tehénkével dolgoznak nagyon sok trágya kell. Még a gazdáknak is az vót a szerencséjük, hogy juhakolt vettek ki bérbe és abba ágyazták a szalmát. Vót itten az én időmben három juhász Mikolán és három gazda mán ebből tudott gazdálkodni. Mer avval a juh trágyával ha egyszer megtrágyázták, hat esztendeig elég vót a fődnek. Mer osztán közbe lucernát vetett, herét vetett és javította a fődet, úgy hogyhát nem hagyta lesoványodni. De a haszonbéri fődnél ezt nem tehettem, mert én lucernával nem vethetem be, mert másiknak adják által haszonbérbe jövőre vagy akkor mikor letelik. Hát miért javítsam? Ezért voltunk olyan szegény gazdák. Nem győztük trágyával." 40 Vö. Palugyay 1., i. m. Minden községnél közli a községnek végzett igás és gyalogos közmunkák napjainak számát. 41 „Itt meggazdagodott Dávid Pál. Annak vót hét gyereke és annak mán mennyi is lehetett? Vagy 35—40 hold főggye. Valamikor az édesapja — fadepó vót erre — és abba a fadepóba vót az számadó. És úgy nősült be a faluba a gyermekei is mind ide nősültek. Úgyhogy az egyik itt bíró is vót Mikolán, majdnem mindig míg ez a rendszer be nem jött." 42 A vámosmikolai r. k. plébánia anyakönyveit 1880-tól 1950-ig átnéztük. Rendszerint cseléd cseléddel, napszámos napszámossal és földműves földművessel köt házasságot. Ám a 40-es évektől kezdve már feltűnnek az egyes rétegek összeházasodásának nyomai is. Többnyire azonban keresztkomasági viszony keletkezik nagyobb számban a nem egyenlő társadalmi szinten állók között. Kiválasztottunk három jellemző lapot három különböző időből. Most név nélkül közöljük a mintát. Elöl a szülők és második helyen a keresztszülők foglalkozása látható: 482