Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Szabó István–Szabó László: Az Ipoly-völgy népi társadalma

leg vót olyan, hogy az iskolába télen csak egy gyerek mehetett, mert annak tán valahogy ki tudták hozni a cipőt. A másik ötnek már nem. Hogy hová is tették azok azt a pénzt? Mert hát csak kerestek valamit, nem olyan keveset..." „Voltak ilyen rendezvények (színdarabok) meg táncmulatságok a faluban. Hát azok nem igen mehettek el, meg máshová se mehettek el, mert azoknak reggel három órakor vót a fölkelés vagy négykor. Télen későbben. Osztán meg sötéttel, míg elvégeződtek az állatokkal. Hát sose nem vót itt benn az az ember a faluban. Még a templomba se igen jöhettek, mert vasárnap vót nekik a szabad nap, de akkor is meg kellett etetni az állataikat nekik. Ha vót egy kis idejük, akkor maguknak otthon csináltak valamit, kukoricát kapáltak." „Az asszonyok nem dolgoztak. Arra figyelmes vótam, hogy az asszonyok akkor nem dógoztak. Minden évben vót gyerek is, de nem azért. Ott lovagolta a küszöböt. Persze mit csinált vóna annyi kisgyerekkel?" „Sertést lehetett tartani a cselédeknek, tyúkot is egy párat, de mást nem. Libát azt nem volt szabad nekik, se pedig szarvasmarhát. Nem vót megengedve csak a disznó. Áztat tarthatott, anyadisznó is lehetett nekik. Bútorzatuk nem nagyon vót: egy ilyen láda, meg priccsek vótak. Nem vót nekik rendes ágyuk vagy ilyen fennálló szekrényük..." Szegénységük miatt nézték le őket a falubeliek, de mint a fenti adatok mutatják, nem is értették meg helyzetüket. 30 „A cselédek közt is vót azért aki iparkodott. Az osztán bejött később a faluba: vett egy kis földet, házat és ott gazdálkodott. De azoknak már ott is másképp nézett ki az a cselédház. Mint mondjuk annak a Gyurkovicséknak. Az ég és főd vót... De a legnagyobb rész nem tudott mire jutni." „Én azért tudom, mert az öregapám mesélte, hogy ő is ilyen cseléd vót. Ilyen summás. És bizony nagyon sokat, sok gyereket megtanított számolni ő, pedig ő is csak egy summás vót, hogy le tudja írni a nevét, meg megtanuljon számolni, hogy tudjon a pénzzel bánni... Nagyon buták vótak, műveletlenek a cselédek. Öregapám aztán beköltözött ide a faluba." „Ök többnyire egymás között házasodtak vagy a másik majorba. Mintha egy más kaszt lett vóna ebbe az időbe. Még 1900 előtt, az 1800-as években. Egészen el voltak különülve. Mán később aztán a világháború után (I. világháború) akkor mán jobban összekeveredtek. Akkor mán világot járt a fiatalság: egyik erre, másik arra, azután oszt nem vót olyan elkülönülés. De azelőtt: nem ismertük itt mikolaiak, hogy kik vótak a majorban. Csak még névrül se..." 31 Tésáról Vamosmikolan a következő a vélemény: „Elmaradott, szegény cselédfalu. Csak cselédek laktak ott mindig. Rossz a közlekedése is, azért olyan elmaradottak. Mikolaiak alig fordultak meg ott életükben." Palugyay I., 1855. 637. 8 urasági, 8 telkes és 8 zsellérházat említ. Ugyanakkor a község népessége 168. Nyilvánvaló, hogy az urasági épületek egy része cselédház már ekkor is volt. 32 „Az uradalmi cselédek lakbért nem fizettek, az olyan »szolgálati lakás«-féle vót. Csakhát azt nem köszönte meg senki. Még nagyon jól tudom, hogy itt Vamosmikolan a cselédházaknál egy konyháról négy szoba nyílott: egyik felén is kettő, a másik felén is kettő. Középen vót abban a konyhában egy sütőkemence. Még talán főzni is tudtak rajta: tüzet raktak a tetején. Ott sütöttek kenyeret, mindenik. Aztán vót úgy hogy egy szobába két család vót. Nem vótak azok nagy szobák, csak akkorák, mint ez ahol ülünk (5 X 4-es). Vót úgy hogy egy család lakott benne, de vót hogy kettő vót belezsúfolva. Azok rendszerint nagy családosok vótak: 10 gyerek is vót. Űgyhogy az már nekünk, falusiaknak is olyan undorító vót. Itt Vamosmikolan a majorban így vót. De mán István majorban, ez grófi bírtok vót, gr. Almássyé, az is ebből a birtokból származott, ott már nem. Itt már nem vótak ketten egy szobában, itt már minden cselédnek vót szobája ..." 33 Megjegyezzük, hogy néhány nemes család is élt pl. Vamosmikolan, de nagyon kevesen voltak — kivéve a földbirtokosokat —, s ezek már az emlékezet szerint a jobbágy világban sem tartották magukat többre, mert vagyontalanok voltak. „Vótak nemesek is, de nem tudom, hogy kik lettek vóna. Egyet vagy kettőt tudok: egyik Rácz Jóska bácsi. Nemes vót. Apáink sokat meséltek errül, de nem tartottam olyan figyelemmel." „Hát nem sok vót nemes. Itt az országút partján volt Rácz Józsi bácsi. Nemes Rácz Józsi bácsi! Aztán vót egy 1848-as hadnagy, aki itt halt meg és el van temetve itt... De olyan különösebben nem voltak. Aztán egy... nem is tudom milyen ErneTencia nevű énekesnő, mikolai származású ..." 31 Studia Comitatensia 5 481