Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Szabó István–Szabó László: Az Ipoly-völgy népi társadalma

24 A hatalmas telkekre később, a nagycsaládok felbomlása után rokonok építkeztek, a széthullott nagycsaládok önállóvá vált elemei. így egy-egy udvaron három lakóház is van egymás végében, kissé elkülönítetten. Ma ezeket már kerítés is elválasztja. Másik megoldás az volt, hogy a már meglevő házhoz egy szobát és egy konyhát ragasztottak a családba újonnan bekerült menyecskének és családjának. Ez is mérhetetlenül megnövelte a házak hosszát. Ezzel a jelenséggel az Ipoly völgyében nem találkozunk, csak az Ipoly jobb partján, a mai szlovákiai részen fekvő magyar községekben (Szálka, Leled). A nagycsaládok itt az 1920-as években is megtalálhatók még, de korábban is nagyobb jelentőségük volt. Nemcsak az építkezésben mutatkozik meg ez, hanem nagycsaládi temetkezési rend is él a Garam-völgyben, szemben az Ipoly bal partján fekvő községekkel, ahol erre már nyomok sem utalnak. Vö. Szabó L., 1975. 25 Kemencén megtalálható még a nagycsaládi építkezés nyoma. Kalacska József és családja pl. ilyen — még ma is álló — házban lakott, egy házhelyük volt, és azon gazdálkodtak. 12-en laktak együtt, a gyerekeket is beleszámítva. Három kis család. 1916-ban bomlott fel a család, mikor a családfő elesett a háborúban. Házuk azonban alig volt valamivel nagyobb, mint az átlagos házméretek (első szoba, konyha, második szoba, konyha, kamra és istálló). 26 A zsellérek Múzslán, Kisgyarmaton, Kernenden, Köbölkúton a falu közepén emelkedő templomdomb oldalában vannak, s éppen mert a domb csak házhelyet ad, s egész kicsi — egy disznóólat befogadó — udvar alakítható ki, a dombot utólagos homokbányászással az udvarok nagyobbítása miatt körbefaragták, s hogy a löszfal le ne ömöljék, fonott lészákkal borítják. A zselléreknek külön volt rakodójuk, mert az udvaron semmit nem tárolhattak. Köbölkúton és Kisgyarmaton ez mindjárt a dombon volt, a többi községben a falutól távolabb. A hatalmas, egy kh-as jobbágyházhelyek ugyan a laposon, sokszor vizes területen feküdtek, de ezen ki-ki rakodhatott, hatalmas istállókat építhetett. Az itteni istállók méretei jóval nagyobbak pl. a vizsgált területünkön találhatókénál. Kőhídgyarmaton, mivel nincs magaslat (templomdomb) a faluban, más az elkülönülés. Itt a falu alvégi és felvégi részén szembeötlő a teleknagyságok közötti különbség. A zselléreknek itt szabályosan mértek, s fele nagyságú telket kaptak. A két falurésznek a temetője is külön volt. Múzslán pedig még ma is áll a jobbágyok és zsellérek különböző méretű bikaistállója a falu közepén. 27 Vö. Borovszky S., 1906. 136. — Ö ugyan az Ipoly-völgyet Hont megye legtermékenyebb részének tartja. Vö. még: Szabó S. e kötetben levő tanulmányával. A Garam-völgyhöz viszonyítva azonban az Ipoly-völgy kevésbé termékeny, s nagyon keskeny a bal parti termősáv a Börzsöny miatt. Nem beszélve arról, hogy községeink közül csak Vámosmikola, Ipolytölgyes és Letkés birtokol jelentősebb folyóvölgyi részt. 28 A két terület közötti természeti feltételekből fakadó eltérést és ennek a társadalomra gyakorolt hatását akkor értjük meg igazán, ha figyelembe vesszük, hogy mindkettő az esztergomi érsekség birtokaihoz tartozott, sőt a Garam-völgy sokkal inkább. Az érseki uradalomban a jobbágyság idején kialakult viszonyok megfeleltek a valóságos jobbágyi rendelkezéseknek, törvényeknek. Az uradalom nem sok kibúvót engedett, s nem tette lehetővé az emlékezet szerint telken kívüli jelentősebb állomány (pl. irtások) megszerzését. Ez a Garam-völgyben még inkább így volt. Az Ipoly-völgyben ui. magánbirtokok is voltak. Az egész Garam-völgy Esztergom éléstára volt. Az Ipoly mente — mint adatközlőink elmondják — korábban Ipolyság irányába kereskedett, s kismértékben Vác felé. Ám 1920 után vizsgált községeink jó piacot találtak Esztergomban, s odajártak mindent eladni, mert az elveszítette a Garam-völgyet, korábbi éléstárát. Hasonlóan a Garam mentén ez az elszakítottság Léva irányába történő kereskedéshez vezetett. Főként a Garam-völgy déli részén levő községek érezték meg a piac elveszítését. Múzsla például teljesen visszafejlődött, később központ jellegét adminisztratíve is megszüntették. 29 „A cselédek rendszerint mind vidékiek vótak. A községiek nem mentek cselédnek. Mikoláról régebben kevés vót a cselédember, nem is tudom, hogy ki lett vóna. Most utóbb vótak azért (1930-as évek!). Jóformán nem is ismertük, akik cselédek vótak. Úgy jöttek mindenszentekkor. Én emlékezek, hogy mindenszentekkor nagyon sokan kocsikval mentek, vitték a disznóólakot, meg mindent vittek. Akkor telt le nekik az esztendő. Megunták és mentek tovább, mert olyan emberek vótak, hogy nem tartottak ki egy helyen a munkában. Mert csak úgy lehetett: olyan keveset adtak, a sok gyerek meg ott vót. Másutt meg jobbnak gondolták." „A cselédeket lenézték a falubeliek, mert azok olyan szegények vótak. Hát tény480