Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Szabó István–Szabó László: Az Ipoly-völgy népi társadalma

hajdúja vagy mi a fenének nevezték akkor, oszt az járt házrul-házra. Ott előírták neki, hogy máma ennyi fogat kell ide, akkor az ment előző este megmondani, hogy te idemész hónap, te oda. Mikor azt megmondták — amint az öregapám mesélte —, ha vót neki sürgős dóga, ha nem abba köllött hagynia az ő munkáját, oszt menni kellett oda, mikor szólították. Robotba." „A robotba nem szakították meg magukat, mint mondta az öregapám. Vót ott is fölöttük parancsoló, aki hajtotta őket, de hát nem siettek olyan nagyon. A vót a fő, hogy a nap elmúljon minél hamarább." „Egy családtól egy embernek kellett menni egy pár igavonóval. Az elő volt írva nekik, hogy kinek mennyi födje vót, hát aszerint írtak ki a napot: hogy 30 napot, 40 napot köll egy évbe menni. Hát áztat nem egyfolytában köllött, hanem bizonyos időközökbe, amikor szüksége vót rá az uradalomnak. Mer annak is vótak állatai. Csak mikor nem bírta munkával, akkor behítta a robotosokat is." Messzebb is kellett néha fuvart tenni, de azok nem lehettek gyakoriak és távoliak, mert többen is kiemelik a 48-as szabadságharc idején tett fuvarokat (ezt is robotnak fogják fel). „ ... Akik meg amúgy vótak zsellérek azok gyalog mentek a munkába. Azt is emlegette az Öregapám, hogy elmentek a nők is robotba, de hogy milyen munkába hittak őket...? Ügy köllött menni: megmondták, hogy mostan embernek köll jönni, ha valamit kapálni köllött, akkor elmehetett az asszony is." „Aki meg nem akart elmenni robotba, arra ki vót szabva, hogy egy ökrös napra mennyit, mennyi pénzváltságot kell beszedni az uradalomnak. Aki, ha bejelentették előre, hogy én mehetek ekkor, megváltott öt napot vagy hat napot, amenynyit akart amennyit bírt. Pénzváltsággal megválthatta a robotot. De ha nem ráverték a nadrágjára a huszonötöt a hajdúk." Tovább nem részletezzük az adatokat, csak megjegyezzük: hasonló korú emberektől az Alföldön nem tudtunk erre vonatkozóan anyagot gyűjteni. Itt egy 80 éves ember nagyapja még fiatal korában, közvetlenül 1848 előtt botozásban részesült, robotba járt, s részleteiben emlékezik az unoka is ezekre az időkre. 20 Vö. E kötet Szabó S. által írt tanulmányával. 21 A gyűjtött adatok szerint az érseki uradalom igazgatása, intézői rendszere sokkal inkább megközelítette a papíron, törvényekben lefektetett jobbágyi viszonyokat, mint a kisebb uradalmaké. Acsády 1., 1948. 287. 22 Fényes E., 1841. II. 153. már megemlíti, hogy Vámosmikolán „sok urasági épület" van. Palugyay I., 1855. 690. pedig felsorolja, hogy a múlt század közepén milyen házak voltak Vámosmikolán: „urasági 14, telkes ház 62, ker. zsellér 87, zsidó zsellér 2, lelkész s tanítólak 2, község-ház 1, megyei épület 1, összesen 157". — A zsellér- és telkes ház az emlékezet szerint falurészenként ekkor sem különült el. Az „urasági" lak — leszámítva az Esterházy-kastélyt, melyet később a Huszár család bírt — elkülönítés csak a jogállásra vonatkozik, s legfeljebb a külsőre. De ezek a telkek is a parasztok telkei közé ékelődtek. Pl. a Kossuth u.-n ma is áll egy ilyen volt nemesi, „urasági" épület, ez kerekoszlopos-tornácos ház, s nem az utcára néz véggel, hanem oszlopsorával fordul az utca felé. Leszegényedett gazdái elköltöztek, s a harmincas években egy nagycsaládú volt cselédet költöztettek bele, aki a község kisbíró ja lett, s bérében a házbér is benne volt. A két világháború között Ipolyság elveszítette a vidékkel kapcsolatát és megnövekedett Vámosmikola szerepe, több intézményt (még polgári iskolát is) telepítettek ide. A nagyobb számú értelmiség és az őt követő és kiszolgáló iparosság elkülönült a falu parasztságától, és nem okozott a hagyományos falusi társadalomban változásokat. „Akkor három kaszt volt. Értelmiségi kaszt: az két részre oszlott, »fölső tízezer« és »alsó tízezer«. Az iparosság és kereskedők kasztja. És a parasztság. A »fölső tízezerbe« tartozott: a bírósági elnök, az adóhivatal főnöke, az ügyvédek, a plébános, a kegyúr, a főszolgabíró, a szolgabíró; aztán meg az írnokok, pedagógusok meg az »alsó tízezerbe«. A parasztság? Ott nem voltak nagy különbségek: legalábbis a községben nem volt olyan nagy különbség mondjuk egy jobb gazda vagy egy szegényebb paraszt között. Mert hiszen itt egy jobb gazda is maximum 20—25 hold földdel rendelkezett. Nem volt föld." (Szatmári István ny. igazgató tanító, Vámosmikola.) A két világháború között 50 értelmiséginek számító család élt Vámosmikolán. 23 1974-ben végeztem gyűjtést Szlovákiában a Nővé Zámky Kerületben, az Ipoly és a Garam folyók mentén: Kőhídgyarmat (Kamenny Most), Garamkövesd (Kamenica), Múzsla (Muzla), Kisgyarmat (Sikenicka), Köbölkút (Gbelce), Kernend (Kamenín). Ebed (Obíd), Bény (Bina), Kiskeszi (Mala Kési), Szálka (Salka), Leled (Lel'a). Ebből készült tanulmányom megjelenés alatt Szlovákiában: Szabó L., 1975. 479