Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Szabó István–Szabó László: Az Ipoly-völgy népi társadalma

tult település. Itt a társadalom eléggé archaikus, mégsem vethető össze az itt élők szemlélete, magatartása a most tárgyalandó Ipoly-völgy községeivel. Vizsgálataink szerint az Alföldön csak a falutól elkülönülő uradalmi cselédek szemléletéhez hasonlítható az Ipoly mente községeinek szemlélete. Ám az Alföldön ez a magatartás kirívó (Rákóczifalva, Törökszentmiklós, Tiszakűrt cselédsége). 14 Vö. Tápé helyzetét, amely már 1724-ben egy összegben fizeti adóját Szegednek, a földesurának, s itt külön tartás, öntudat alakul ki, noha jogilag jobbágyok lakói. Giday K., 1971. 59. — Börcsök V., 1971. 243—256. — Juhász A., 1971. 197—223. Benne 219—223. lapokon Tápé és Szeged viszonyára vonatkozó megállapításokat. 15 Mezőtúr a XVIII. század első harmadában két legnagyobb földbirtokosa, Paluska György és a Kállay család engedélyével megváltja úrbéri terheit. De csak Mezőtúr egyik felének sikerül állapotát stabilizálni. A mezőtúri Felsőváros ezért más fejlődést mutat, mint a jobbágyi kötöttségekkel inkább terhelt Alsóváros. A két városrész építkezésén, lakóinak magatartásán ma is szembeötlően látszik meg a külön fejlődés. Vö. Szabó István, 1973. 54—55. és saját megfigyeléseink. — Megjegyezzük azonban, hogy az alsóvárosiak sem tekinthetők azonosaknak szemléletükben pl. a most tárgyalandó terület szemléletével. 16 Barta I., 1961. 17 Borovszky S., 1906. 18 Ua. — Saját gyűjtés. 19 „A nemesek elég gorombák voltak az jobbágyokkal szemben. Nagy urak vótak azok. Jobbágyokkal dolgoztattak... 108 napot kellett nekik dolgozni a birtokért. Oszt menni köllött, ha tört, ha szakadt. Az övét abba kellett hagyni és oda köllött menni a nemesi birtokot megdógozni, meg az uradalmat. ... nagyapám mesélte, hogy ő 18 éves korába ment a 48-as háborúba ökrökvei. Vitte a vertcájgot a katonaságtól, azt mondta odavót sokáig. Az ökrökvei összve. Hát mikor osztán elmúlt a 48-as háború, oszt jött megint a nemes világ. Akkor lett valamennyi földosztás. Mert a zsellérek is kaptak földet, zsellérbirtokot, olyan hat-hét holdas. Szőlő is volt nekik kihasítva. Egy külön tábla, ami a zselléreké volt. A falutól majdnem egész a Börzsönyig. Az vót a zsellérbirtok. Kétpatakközinek nevezték azt..." „Akinek több földje vót, akinek egész házhelye vót, amit bérelt az uradalomtól (mert azt bérelte?) hát aszerint kellett neki a dézsmát odaadni. Minden kilencediket a szőlőből is elvitték, a mustból is elvitték azt a dézsmát. Na és aztán még köllött — azt mán nem tudom biztosan, hány munkanapot köllött? — egy-egy hold fődér nekik szolgálni. Az uradalomnak. Akik zsellérek vótak, azok napszámos munkát, a gazdák, azok meg fuvaros munkát. A lóval vagy ökörvei. Ló kevés vót régebben itten, ökrök vótak csak. Azokkal szántottak, vetettek. Hát nem jártak messzi utakra velők fuvarba, csak azokkal mívelték a földet többnyire. Azt mondta öregapám, hogy nem vót sokkal rosszabb akkor se, mint azután, mikor mán megkapták a fődeket és adót köllött fizetni. Mert az adó is vót annyi, még néha több, mint amit be kellett érte szolgáltatni áztat a tizedrészt. A terménynek a tizedét... Az uradalomnak vótak ilyen pribékjei. Ilyen csősz vagy parancsoló. Akkor mikor nyomtatás vót (így mondták akkor: hogy a nyomtató lónak nem kötik be a száját. Hát nem is lehet bekötnyi), hát a parasztok akkor is, ha akartak, nem, muszály vót nekik mind bejelenteni az uradalomnak. De mikor mán kinyomtatták a gabonát, csak egyszerre lehetett kiszelelni nekik. Na, mán mikor ez a gabona szórás vót, akkor mán ott vót az uradalomnak a pribékje, hogy menynyi a gabona körülbelül. Oszt áztat megmérték, mikor kitisztították mind, nem mázsával, vékával, mert az vót nekik, olyan 25 kiló fért bele. Hát avval széjjel mérték, minden tizedik véka az uradalomé lett, azt elvitték, kilencet meg bevitt a gazda." Az Ipoly másik partján, a szlovák területen Ipolyszalkán (Salka) és Kisgyarmaton (Sikenicka) 1974-ben részletesen leírtam a szőlődézsma szedését. Pontosan emlékeznek minden mozzanatra. Elmondják, hogy a szőlőbe vezető utakat, a szőlők közeit fel kellett gereblyézni, és a szüretet csak egyszerre kezdhették. A felgereblyélt részen a csőszök észrevették a lábnyomot, s keményen megbüntették azt, aki előbb kezdte meg a szüretet. Egy hajdú állt a szőlőbe vezető főútnál (a többi mellékutat elálltak a csőszök), s az uradalom ott szedte a dézsmát. Külön kellett a fehér és külön a piros szőlőnek lennie, mert másképp nem vette át az uradalom. Ha összekeverték, meg kell pénzen venniük a megfelelő mennyiséget. Robotba ,.nem vót fontos, hogy a gazda menjen. Ha vót neki cselédje, akkor az ment... Csak azt a munkanapot valakivel le köllött dolgoztatni. Vagy hogyha vót olyan nagy fia vagy veje. Mindegy vót... Az uraságnak vót olyan fogdmegje, 478