Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Szabó István–Szabó László: Az Ipoly-völgy népi társadalma

újabbak is kezdenek megjelenni. Már eddig szó szerint idézett szövegeinkben is előfordul a gazda megnevezés a legvagyonosabb jobbágyok jelölésére. „Amelyik gazdaember vót, annak volt jó széles födje, ott a Felsőfődön." Ilyen nagyobb vagyonú ember azonban kevés volt. Ezek birtoka nagyobb volt egy jobbágyteleknél. Talán azért is érdemelhette ki a gazda, vagy Bernecebarátin a megkülönböztető elsőgazda nevet. Ilyenek nem alkottak azonban réteget, mert mindössze 4—6—8 volt egy faluban belőlük. Bernecebarátin 4 családot soroltak közéjük, Vámosmik ólán szintén, Letkésen 3 családot, de ezek már nem érték el az említett községek vagyoni szintjét, 20—25 kh-at birtokoltak. A gazda így itt nem is annyira rétegelnevezés, mint viszony kifejezője. A gazda megnevezést általában „munkaadó", „birtokon belüli" értelemben használják, s nem úgy, mint az alföldi településeken, ahol ez egy bizonyos társadalmi réteg jelölője.

43 Másfelől „családfő" értelme is van itt, s ez lehetett korábban — főként a nagycsaládok megléte idején — az általánosabb jelentése.

44 E két korábban is meglevő és határozottabb jelentés elmossa az amúgy is körvonalazhatatlan társadalmi rétegre alkalmazott megnevezést, és előfordulását véletlennek vagy nem rendszerszerűnek tekinthetjük ebben az értelemben. A zsellér név mellett ugyanakkor megjelenik a napszámos elnevezés is. „Már ő akkor csak zsellérnek gyütt haza. Napszámos ember lett belőle." „A kis birtokocskájába zsellérkedett, napszámoskodott." De mint idézetünkből is kiderül, csak egymás mellett élnek, szinte a zsellér szó szinonimájaként használják. Valójában a napszámos szó önállóan nem is rögződik, nem réteget jelent kizárólag, hanem olyan embereket, akik napszámot vállalnak, főként abból élnek. Ilyen alapon az egész Ipoly-völgyi társadalmat idesorolhatjuk néhány nagyobb gazda (elsőgazda) kivételével. Előfordul még a szegények, módosak, módosabbak elnevezés is, de szintén nem határozott réteget jelölőként. Ügy tűnik, hogy egészen a földosztásig (1945), sőt szinte a kollektivizálás kezdetéig (1950) a jobbágykori elnevezések s velük együtt a jobbágyi eredetű társadalmi rétegzettség erősebbnek bizonyult ezen a tájon, mint a kapitalizmus kori. Ami új vonás van a paraszti társadalomban (a volt jobbágyok rohamos elszegényedése), azt a közösségi tudat nem a kapitalizmus talaján keletkezett viszonyokból eredezteti, hanem a feudális kori rendszerhez vezeti vissza (selem jobbágyok), noha valójában a kapitalizmus viszonyai okozták a rohamos elszegényedést. Az Ipoly-völgy kapitalista fejlődéstől kevéssé érintett társadalma, a kapitalizálódás igen alacsony foka nem tette lehetővé, hogy a paraszti közösségek felszaggassák a jobbágykori gyökereket. A parasztság homogenitása a jobbágyfelszabadítás óta csak fokozódott, de az elszegényedés irányába. Az egységesen szegénnyé váló társadalomban összefolynak, elmosódnak a jobbágykori rétegek, s különállásuk inkább tudati, mintsem valóságos. Ugyanakkor a kapitalizmus kora nem tudott kialakítani újabb társadalmi tagoltságot. Jellemző, hogy községenként 4—5 családot tudnak csak megemlíteni, amelyik nagyobb vagyonával kiemelkedett a társadalomból, de ezek is szakadék fölött táncoltak, a helyzetük nem volt stabil. Az örökösök kezén, úgy lehet, már jelentéktelenné olvadt vagy olvadt volna a vagyon.

45 Vessük össze ennek igazolására az 1852-es és 1935-ös statisztikák adatait.

46 Palugyay I. megadja a külön nyilvántartott jobbágytelkek számát, amelyben benne foglaltatnak a töredéktelkek is, tehát vidékünkön 4—24 kh között mozgó birtokok számával azonosíthatók. Ugyanakkor az 1935-ös statisztika 5—50 kh közötti birtokok számát közli, s bár ebben úri 458