Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Szabó István–Szabó László: Az Ipoly-völgy népi társadalma

vót csak 8 hold." „Az apám félhelyes vót, 8 hold födje vót, ezt 1933-ban örököltük meg." A fél hely is eléggé ritka lehetett, mert a számolási egység nem a fél hely, hanem a negyed hely, negyed telek volt. Ezt általánosan fertálynak. nevezik. Ez volt a gyakorlati számolási egység: „Anyám csak azt a fertályt kapta, az apám örökségét." „Egy házhelyük vót, ez 16 holdat jelentett, de ebből már egy fertály se jutott az örökösöknek, mert öten örökölték meg 16-ban, mikor elesett a háborúban az öreg." „Ráíratta a kocsmárosra a főggyit. Előbb csak egy fél fertályt, aztán megint, megint... nem maradt neki semmi." Az egész hely vagy egy házhely ritka volt, de ez mégis számolási egységként használatos fogalom. A fél hely vagy fél házhely szintén. De ennek volt egy másik elnevezése is, a sesszió vagy szesszió. Ez a fogalom nem azonos pontosan a fél házhellyel, mert ehhez hozzá tartoznak a járulékföldek jogai is; benne van a szántó, a rét, a szőlő, a kenderföldek és a káposztaföldek is. „A szesszió az fél házhely vót, de nemcsak a 8 hold szántóföldet jelentette, hanem ami még hozzátartozott a kisebb f ődeket is, mint a szőlő, meg a kenderf ődek, meg itt osztottak még káposztafődeket is. Meg hozzájött még kinek mennyi joga vót az erdőben. Meg a kaszáló rét, az is, meg na ... a legelő. Az is jog vót." A szesszió elnevezés azonban nem maradt meg a napi használatban, mert gyakorlatilag együtt a szántót, tartozékokat és a jogokat senki nem adta el együtt. Külön lehetett eladogatni az erdő, legelő, rét jogát, külön a szántót. A jobbágyi telekrendszer valójában felbomlott, s a jogok szabad adásvétele, a szántóföld és a tartozékföldek szabad forgalma érvényesült. Míg korábban, a jobbágyi világban a teleknek mindig megvoltak a határozottabb tartozékai, s egy darab föld megfelelő jogokat vont maga után, a kapitalizmus korában hamar felbomlott ez az egység, s a föld lehet, hogy csak puszta szántót jelentett, de az is lehet, hogy kívüle még sok szőlő, kaszáló vagy erdő tartozott hozzá. A szántóföld értékére, meghatározó voltára mutat azonban vidékünkön az, hogy ez önmagában — tartozékok nélkül — képes volt fenntartani 1945—50-ig a jobbágykori társadalmi kategóriákat, elnevezéseket, számítási egységeket. A jobbágykori társadalom körvonalai szinte a tagosítás után azonnal bomlani kezdenek. A tagosítás még egy utolsó, végső egységesítés volt, de ettől kezdve már az új viszonyok érvényesítették hatásukat, s megindul a korábbi jobbágy-zsellér elkülönülés összemosódása. Jellemző azonban, hogy vidékünkön ez csak lassú összemosódási folyamat, s érdekes módon előbb egy jobbágyi világból eredő vagy legalábbis jobbágyi világhoz köthető, de már az új állapotokat is kifejező réteg megjelenésével kezdődik. Ez a réteg az ún. selem jobbágyok csoportja. Már láttuk, hogy 1852-ben vidékünkön 4,5% a negyedtelkesek, fertályosok kategóriájának aránya, és többségben vannak (61%) a féltelkesek. A tagosítás csak úgy rögzítette ezt az állapotot, mint egy pillanatra megállított, kimerevített filmkocka a mozgássor egy fázisát. Amint a néző megszemléli a kimerevített mozdulat lényegét, a gép újra továbbviszi a szalagot, s már az az állapot soha vissza nem tér. Az Ipoly-völgy községeinek lakói családonként le tudják vezetni a tönkremenetel folyamatát. Rendszerint a mostani 70—80 éves emberek nagyapja, dédapja még vagyonos, egészhelyes gazda volt, s a következő generáció már csak részeket örökölt, míg rájuk alig maradt valami. A félhelyeseknél ez a folyamat már a második generációt is alacsony vagyoni helyzetbe hozta: „Egy fél telek nyolc holdat tett ki. Egy fertály az négy hold vót. Az öregapám még jómódú ember vót, de eladósodott, úgyhogy még meg vót a födje, de adósság vót rajta. Azt mikor az apám nősült (1890-es évek), akkor az ő apósa 453