Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

U. Kerékgyártó Adrien: Részletek egy Ipoly menti magyar falucsoport viseletemlékeiből

ban

37 a Nyitra megyei Pogrányból való nőalakon is láthatjuk, mégpedig — a többi öltözetdarabról következtetve — nem köznapi használatban. Hasonlóképpen a pendelyhez egy másik, feledésbe ment ruhadarab emlékét is őrzik a tölgyesi öregasszonyok, s ez a rékli. Kresz Mária idézett könyvében — foglalkozva a kabátf élekkel — arra a megállapításra jut, hogy mivel ez a ruhadarab a Bikessy-gyűjtemény képein sehol sem fordul elő, valószínűleg egy utóbb — a 30—40-es években általánosan — viselt ruhadarabról van szó.

38 Magának a ruhadarabnak az elnevezése legelőször a Pozsony környéki német szabók 1668. évi árszabásában fordul elő.

39 Ezen a vonalon elindulva feltételezhet24. kép. Aranyozott, bársonnyal szegett „aranyos konty" Letkésről. (Börzsöny Múzeum, 65.1.254. ifj. Szentiványi K. felv.) jük, hogy a férfiak „mándli" viselete

40 — aminek az emléke az Ipoly mentiek közt nem él — és a nők viselte „rékli" a németes ízlés terjedésével került be hozzánk. A mándli és a dolmány a jómódú falusi férfiak viseletében a XIX. század elején jó darabig párhuzamosan kedvelt viselet, majd a szabók és a rendelők közös ízlésalakításával néhol ötvöződtek. A női mentét és ködmönt a németes „rékli" szorítja ki, amit viszont háttérbe tol — az új áramlatnak a hatására — a dolmányszabással készített, az Ipoly mentén is ismert kaca és testálló. A tölgyesi öregasszonyok visszaemlékezéseivel összevetve valószínűnek tartjuk, hogy a Regélő 1839. évfolyamában közölt „Mosón vidéki köznép" с (22. kép), valamint a Regélő 1840. évfolyamában közölt „Rábaközi földnép" с képek menyecskéin levő ujjas mellrevalók a rékliviselet első ábrázolásai.

41 439