Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

U. Kerékgyártó Adrien: Részletek egy Ipoly menti magyar falucsoport viseletemlékeiből

Nyáron viselt ruhadarabok ünnepnap kocsmába, lakodalomra vagy táncra: régi módi gyolcsing, gyolcsgatya, kék vagy barna melleskötény, gombos lajbi, fekete boxcsizma, kerek, lapos tetejű kalap i(10. kép). Templomba sohasem mentek ingujjban, hanem mindig kiskabátban. (Különben csak hűvös időben viselték — vállra vetve.) Idős emberek emlékeznek olyan meleg időre, hogy feltámadásra is már gatyában mehettek. Télen viselt ruhadarabok: ing, gatya, magyar nadrág, lajbi, kiskabát és még egy kiskabát vagy bunda, oldalvarrott boxcsizma, brüs sipka. A 30-as évek után nyáron — szerényebb alkalomra — viselt ruhadarabok: újabb szabású ing és alsónadrág, priccses vagy pantalló, lajbi, hátulvarrott, kerek szárú csizma vagy cipő, kerek kalap. Templomba : felöltött kiskabát. Télen a fenti öltözet fölé vatelinos télikabát kerül. A fiatal férfi vőlegény korában vette vagy rendelte a posztó ünnepi ruhát. Mint vőlegény, minden ünnepélyes alkalomra felvette télen-nyáron, majd ebben ment az esküvőjére (15. és 21. kép). Később aztán igen kímélte, sőt, ha szükségét látta, olcsóbb, újabb fajta ruhát vett magának viselésre, mert az embert rendszerint ebben temették el. A legény jegyruhának a 30-as évekig egy kész inget kapott a menyasszony családjától, majd később még tarka ingekre valót is. A búcsúk komoly ünnepi alkalmak voltak. A faluból csizmában indultak el, de mikor a határba értek, levetették. A kapcát belenyomták a csizmaszárba, a húzókat összekötötték, a csizmát a vállukra lendítették és úgy gyalogoltak tovább. Ilyenkor előfordult, hogy muszkatövis szúrta meg a talpukat. Szidták is — ima közben — a kezét annak, aki kihányta azt a tarló szélére ! A férfiak is megnézték egymást, de az asszonyok őket még inkább. Ha valamelyik emberen nem állt szépen a ruha, meg is szólták: „Úgy áll rajta a ruha, mintha vellával dobálták volna rá!" Átvételek, hatások Az előzőkben a szóban levő kis falucsoport népének viseletanyagát történetileg egymás után és összetartozásuk érzékeltetésével ismertettük. A következőkben néhány példával, adattal szeretnénk rámutatni az esetleges átvételekre, letűnt viseletdarabok náluk még őrzött emlékeire, a környező községek viseletével való hasonlóságokra. 'Ennek során a régi feljegyzésekre, tárgyi emlékekre, tanulmányokra és a környékbeli községekben magunk gyűjtötte adatokra támaszkodunk Közismert, hogy az úri osztály viseletéből a paraszti réteg ruházatába átkerült — kisebb-nagyobb áthasonítás után — néhány darab. Ezt a jelenséget az Ipolytölgyes—Kiskeszi—Letkés—Ipolyszalka, Bajta—Leled—Helemba viseletében is megtaláljuk. Ebből a szempontból jelentős Gyürky Antal 100 év előtti feljegyzése. Az 1820—50-es évek Hont megyei társadalmi életéről az alábbiakat írja: „...akkor a kisebb sorsú, de azért tiszteletreméltó családnők csak nagy ünnepen viseltek fejkötőt (arany vagy fekete csipkéset — kalapot soha), különben selyem kendővel bekötött fővel jártak. A rázsa szoknyához pruszlikot hordtak, köténnyel s a nyakon selyemkendőt.. ."

29 Majd később, a kiházasításkor kapott holmikról számol be: „Azután következett az ezüst (ősi hagyaték), az aranyos magyar fejkötő, aranyos pruszlik, dupla selyem szoknya .. ."

30 Gyürky Antal — mint az a szövegből kitűnik — a megyében élő ne437