Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

U. Kerékgyártó Adrien: Részletek egy Ipoly menti magyar falucsoport viseletemlékeiből

A kendőfélék közt említjük meg a varrott zsebkendőt, ami az ünnepi öltözetet mindig kiegészítette kislánynál, nagylánynál és asszonynál egyaránt. „Varrott", vagyis hímzett volt, legtöbbször csokros virágdíszt varrtak rá fehér, lapos és lukaoshímzéssel. (13. kép) Csizmát — még a 10-es években is ember, asszony egyaránt viselt. Az aszszonyok csizmája 7—8 forintba is került, ami abban az időben egy mázsa búza ára volt. A nők csizmája hétköznapra-ünnepre oldalt varrott szárral, közepes 14. kép. Esküvői felvétel: (menyasszony színes öltözetben (Bajta, felv. 1920. repró Gyerkó Tibor) magas sarokkal, puha boxbőrből készült. A szára csak enyhén keményített, elöl kissé magasított, ívelt volt a sípcsontnál. Csak a nők csizmájára varrtak — sárga, esetleg piros fonallal — tűzésdíszt. A csizma viselete lassan elmaradt, de emlegetik a jómódú id. Szőgyénét, aki még a 40-es években is abban járt templomba. A csizmát nagy hidegben felváltotta a hosszú szárú kapcsos cipő, nyáron meg ünnepre a panglis félcipő, amin elöl szalagból csatt volt. Csizmába, cipőbe egyaránt télen-nyáron hosszú szárú patentharisnyát húztak, amit térd fölött körgumival erősítettek meg. Otthon és mezei munkára általában elöl zárt, hátul nyitott, a férfiakéval megegyező papucsot húztak. 421