Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

U. Kerékgyártó Adrien: Részletek egy Ipoly menti magyar falucsoport viseletemlékeiből

(ltsz.: 65.1.254.). Ennek a papírváza háromrészes, piros selyemmel és aranyos lapos fonalból vert gyáricsipke-sorokkal fedett. Belseje durva, keményített kendervászonnal bélelt. A konty a fejtető felé eső részén kissé csúcsosan ívelt és keskenyen, piros, sima anyaggal szegett. Sőt, ennek a résznek a 'hangsúlyozására még egy keskeny — szintén csücskös — csíkot is erősítettek. A tarkónál kissé felívelt. (IL tábla.) Az 1900-as években esküdő menyecske már nem kapott aranyos kontyot, 12. kép. Szinek Viktória ünnepi öltözetben (Baj

ta, felv. 1920. repró Gyerkó Tibor) a haját sem stupétha tekerték, hanem tyúkosba fonták. Ez úgy történt, hogy a homlokközéptől a tarkóig választott hajat vakszemtől fonták, majd egyesítve a fonatokat a kontyfa köré csavarták. A stupét viseletét azonban az öregasszonyok továbbra is megőrizték. így emlékeznek arra, hogy pl. Hegedűs Mihályné Nagy Anna (szül. 1857) még 1920-ban is sodrott hajba fésülködött. Az aranyos konttyal együtt a fejszorító viselet is elmaradt, s helyette bejött a kikötött fej, a menyecskekendő. A 20-as, 30-as években a kontyfától is megváltak, mert igen megkopaszította az asszonyokat. A két világháború közt a fiatal asszonyok és a leányok kezdtek megválni a régi fejviselettől, napjainkban pedig simán kontyba tűzött 'hajjal jár már minden nő, aki még falusi ruhát ölt magára. A fiatalság a városi hajviselethez és annak változásaihoz igazodik. 418