Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

U. Kerékgyártó Adrien: Részletek egy Ipoly menti magyar falucsoport viseletemlékeiből

csipke) kendővel fedte vagy világos selem kendővel. Ezt megelőzően azonban még a konty elé fejszorítót is kötöttek. Ez egy keskeny, fejet körülérő, alábélelt fehér pánt volt, 2—3 cm széles, aminek egy jó araszos középrészére sűrűn húzott tilanglisort varrták — néha még néhány szem gyöngy is került rá —, hogy jó taréjosan álljon. A pánt végeire erősített madzaggal a konty alatt megkötötték. A kendőt úgy borították fejükre és rendezték el a homloknál, 'hogy a fejszorító taréjos része kilátszódjon. 11. kép. Hegedűs István téli öltözetben (Ipolytölgyes, Bene Zsuzsa felvétele 1962. Fk. 183 010) Több idős asszony emlékezett arra, hogy édesanyja őrizgette a fent leírt síkos kontyát (csíkos konty), de egyikük sem figyelte meg tüzetesebben, mutatni sem tudott egyikük sem, mert idővel gyermekjáték lett belőlük. Id. Simon József gazda — aki letkési születésű — jól emlékezik rá, hogy gyermekkorában, a 900-as évek elején ő is játszott otthon lúdtollas konttyal. Letkésen az ő nagyanyja varrt is kontyokat. Egyetlen öregasszonyt találtunk — Varga Jánosné Tóth Máriát (szül. 1886) —, aki még maga is viselte, talán utolsóként. Mint mondta, gyermekkorában volt általános viselet. Sőt arra is visszaemlékezett, hogy Hanusz Nándorék lakodalmán (kb. 1902-ben) a menyecsketáncot aranyos kontyban táncolta. A gyűjtemények közül a Börzsöny Múzeum őriz egy darab aranyos kontyot, kontyost (24. kép). Letkésről való özv. Lengyel József nétől 27 Studia Comitatensia 5 417