Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

U. Kerékgyártó Adrien: Részletek egy Ipoly menti magyar falucsoport viseletemlékeiből

a blúz viselete, és ezzel egyidőben háttérbe szorulnak a régi meleg kabáttípusok, hogy a városi kábátoknak adjanak helyet a fiatalság körében. Szabás szempontjából a fenti darabok mindegyike túlhaladta már a paraszti viselet önellátó jellegét magán viselő jegyeket mind anyag, mind szabásmód szempontjából. Ezeket már falusi varrónők, sőt tanult szabók készítették szabásminta alapján, gyári posztóból, szövetből, finom klottból, vastag selyemből stb., 8. kép. Hegedűs Lajosné 9. kép. Fazekas Mórioné gombos fiókon ünnepi öltözetben kendővel (Ipolyszalka, (Ipolytölgyes, Bene Zsuzsa felvétele László Gy. felvétele. Fk. 30 445) 1961. Fk. 160 343) ezért egy-egy elnevezés alatt — a rendelő ízlésének megfelelően — több a variáns, főként a járulékos elemek '(díszítéselhelyezés, díszítéshez felhasznált anyag, díszített felület, varrástechnika stb.) területén. A szabásuk alapján megegyeznek abban, ihogy minden darab csapott vállvarrással készült, de bizonyos különbség is kimutatható közöttük. A testálló, a kaca és a farkas kabát formai megoldása a múlt század első felében kialakult — részben a nemesség, majd a jómódú parasztság — férfi dolmányviseret körében uralkodó testhez, derékhoz szabáson alapul; minden esetben hangsúlyozott a hátrésznek egy — esetleg több — ívelt vonalú darabból való összeállítása, amit még a díszítéssel is kiemelnek; a mellrészeket zömében úgy szabják, hogy az oldalvarrás nélkül, közvetlenül a hátrész ívéhez csatlakozzon; ujja egyrészes. Ezzel szemben a rékli háta 413