Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

U. Kerékgyártó Adrien: Részletek egy Ipoly menti magyar falucsoport viseletemlékeiből

A magas pruszlik derekához minden esetben varrtak 6—8 cm-es fodrot, ami elöl a hason simábban feküdt, míg az oldaltól hajtásolt volt úgy, hogy hátul szembehajtást alkotott. Az elejébe ennek is tettek betétet, sokszor tökmagos szedéssel. A betét egyik oldalán gombolódott; a nyaka széléhez keskeny, fehér varrást — gyári hímzett csík — erősítettek; a karöltőt meg gépi vert csipke szegte. (II. tábla.) 6. kép. Letkési asszony hétköznapi 7. kép. Bakainé Mikony Ilona kikötött fejjel (László Gy. felvétele hátrakötött fejjel (Bajta, felv. 1955. 1921. Fk. 30 425) repró Gyerkó Tibor) Nyárra, otthonra kartonból, őszre barhentből, mulatságra vastag selyemből vagy kasmírból készítették. Az ehhez való anyagot 1938-ig Párkányon vették Weisztől vagy Répásitól, akik azt Csehországból hozatták. Derékravalók. A viseletdaraboknak ezt a csoportját is két szempont figyelembevételével ismertetjük: az időrend és a szabás szempontjából. Amikor az időrendi sorrendet — tehát a divatváltozás folyamatát — tartjuk szem előtt, az azonos évtizedekben viselt ruhadarabok közül kettőt-kettőt kell összekapcsolnunk, mivel egyiket hűvös, másikat hideg időben vették magukra ; egyiknek könnyebb, másiknak melegebb az alapanyaga. A legtávolabbra visszanyúló emlékezet szerint a kendővel átkötött ing fölé meleg, bélelt rékli került, ezt követte a hűvös időben közvetlen, az ingre öltött testálló vagy testhőálló és vele egyidőben, télen az ing és kendő fölé öltött kaca; az előbbit váltotta a lebegő, de télre maradt .még a kaca viselete, ami mellett feltűnt a farkas kabát is. A legutolsó periódusban megjelenik a lebegő mellett 412