Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

U. Kerékgyártó Adrien: Részletek egy Ipoly menti magyar falucsoport viseletemlékeiből

Ht 3 szeles férfiing húzták össze. A pelenka mindig régiből került ki. — A már csúszó-mászó gyermekre is általában — valami puha, melegebb anyagból való — hasított ingecske került. — A lábra álló kicsik obonyt kaptak. Ebben járt a gyerek és jány egyaránt vagy tízéves korig. Ez egy kis egyberuha volt: dereka testhez simult, deréktól pedig ráncolt kis szoknyarészt varrtak hozzá; a háton gombolták. Kiskötény és kis főkötő vagy kendőcske járt a legkisebbeknek hozzá. (1. kép.) A hűvös idő beálltával lábközt hasított kezes-lábast adtak az obony alá. A lánykáknak magas szárú kapcsos cipőt vettek. A fiúgyermekek már hétéves koruktól csizmában krasnyáliak. A cipőt, csizmát addig hordták, míg tavasszal a kezes-lábassal együtt le nem rúgták magukról. A gyermekcsizmát mindig a puhább boxbőrből csináltatták, és mindig a gyerek lábánál jóval nagyobbat, hogy több éven át hordhassák. A századfordulótól a legtöbb fiúgyermek az iskolába menéskor kapott már vásáron vett nadrágot és esetleg inget. De a tölgyesi öregek név szerint emlé405 magyar mellény egyszerű lajbi szúk gatya