Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

I. Sándor Ildikó: Tüzelőberendezések változása a Börzsöny vidékén

ségbe vagy városba (Vámosmikola, Szob, Budapest) költöztek, vagy új házat építettek máshol a faluban. Nekik, öregeknek „hátralevő életükben" megfelel a régi is. A meglevő kemencét és tüszelt ugyan nem „rontják el", de letakarják falvédő papírokkal, amely mutatja, hogy nem használják. Mondják is, hogy egykét ember miatt nem érdemes dagasztani, meg a kemencét befűteni. Azt a kevés kenyeret, ami egy-két embernek kell, mindennap 'frissen megveszik a boltban. Nem kell hetekig tartogatni, meg spórolni vele, mint régen. A fiatalok igyekeznek új házakat építeni. Ha ez nem <megy, a régit modernizálják, csinosítják. A házberendezési tárgyakból, szobai és konyhai tűzhelyekből egyaránt a legújabbakat szerzik be. Életmódjuk a városi emberekéhez közelít. 40. kép. Udvari kemence. Mellette nyárikonyhaként használt fészer asztaltűzhellyel. (Ipolytölgyes, F. 11 842) A Börzsöny vidéki tüzelők helye tűzhelytípusaink között Az általunk kutatott gyűjtőterület községeiről korábban egy tanulmány sem jelent meg a tűzhely típusokra vonatkozóan. A Börzsöny hegység falvai közül kettőben, Szokolyán és Diósjenőn Gönyey Sándor kutatott.

33 ö ezt a vidéket az „Alföld északi felének házterületéhez" kapcsolja a tetőszerkezet és a szabadkéményes hideg pitar jelenlétével.

34 A fentebb leírtak alapján ezt a kérdést a tűzhelyek tekintetében bonyolultabbnak látjuk. Gyűjtőterületünk a különböző tüzelőféleségek elterjedésének egy 388