Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Dóka Klára: Az Ipoly menti falvak történeti statisztikája (1550–1848)

Földterület: v-"

71!áa szántó rét ^

ozseg hold kaszás Damásd Letkés Tölgyes Vámosmikola Perőcsény Tölgyes Baráti 273,5 126 1329,5 441,5 648 210 828 287 810 360 113,75 36,75 323,5 101 3,5 6 11 12 — 11 3,5 — 3,5 5 Ebből közös Damásd Letkés Vámosmikola Tésa Baráti A vizsgált tíz község a XVIII. század második felében fejlődésének csúcsára jutott. A lakosság létszáma megnőtt, a teljes faluhatárt hasznosították. A XVIII. század végén készült országleírások az Ipoly mentén virágzó településekről, fejlett mezőgazdaságról, bőven termő szántóföldekről és kiváló bort adó szőlőhegyekről számolnak be. Egyre nagyobb szerepet kapott a dohánytermelés, sokfelé ültettek gyümölcsösöket, a napos lejtőkön dinnyét és mind több kukoricát termeltek. Az erdőket makkoltatásra, legeltetésre használták. Lehetőség volt a vadászatra és a fa helyi feldolgozására is. A piacra szánt terményeket nemcsak déli irányban — az Ipolyon és a Dunán szállították —, hanem azokkal az északi területekre is eljutottak (Bát, Selmecbánya, Léva).

25 A későbbi évtizedekben egyre inkább jelentkeztek a problémák. A művelés alá fogott földek kimerültek, a trágyázás nehéz volt, a megnövekedett népesség számára a falvak határa szűknek bizonyult. 1828-ban már alig lehetett ráismerni a hajdan virágzó községekre. 1828-ból Ludovicus Nagy országleírása pontos számokat közöl a lakosságról. Nemcsak a családfők számát jelöli meg, hanem a tényleges népességet.

26 Község ház lélekszám Damásd Letkés Tölgyes Börzsöny Vámosmikola Perőcsény Kemence Tésa Bernece Baráti 66 387 127 763 71 427 216 1293 134 870 96 576 176 1059 25 155 138 829 66 387 34