Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Dóka Klára: Az Ipoly menti falvak történeti statisztikája (1550–1848)
Mivel az első népszámlálás (1784—1787) anyaga a területtel kapcsolatban nem maradt fenn, L. Nagy munkája a legkorábbi, amelyből a községek lélekszáma megállapítható. A vizsgált 10 település közül itt is Börzsöny a legnagyobb, második Kemence, harmadik Vámosmikola. Perőcsény helyett viszont Bernece került előtérbe, ahol 1828-ban már 829 fő élt. A XIX. század első felében kialakult állapotokról az 1828-as összeírásból kaphatunk képet. 27 Figyelembe kell venni azt, hogy az összeírás adókivetés céljából készült, és az egyes községek a meglevő adótárgyak egy részét letagadhatták, azonban így is lemérhetők azok a változások, amelyek a fél évszázad alatt a településeken végbementek. Adózó családok: Község jobbágy zsellér **11*г е §УеЬ Ö. Damásd 24 34 1 — 59 Letkés 70 55 2 — 127 Tölgyes 45 24 2 — 71 Börzsöny 54 185 3 — 242 Vámosmikola 59 56 5 3 123 Perőcsény 77 74 4 — 155 Kemence 78 86 3 — 167 Tésa 4 8 2 — 14 Bernece 48 63 — — 111 Baráti 23 20 — 1 44 Összesen 482 605 22 4 1113 Az adózó családok száma Tésa és Baráti kivételével növekedett. A legjelentősebb fejlődés Börzsönyben és Bernecén ment végbe. Börzsöny véglegesen a községek élére került. A jobbágyok száma Tölgyesen, Vámosmikolán, Perőcsényben valamivel emelkedett, másutt csökkenés mutatkozik. A zsellérek száma megnőtt. Letkés és Tölgyes kivételével elérte, illetve meghaladta a jobbágycsaládok számát. A területen kevesebb hazátlan zsellér élt, mint 1769-ben. Azonban valószínű, hogy az összeírok az összes hazátlan zsellért nem vették fel. A lakosság növekedése elszegényedéssel, a szántóföldi termelésen alapuló jobbágy gazdaságok számának csökkenésével és a zsellérek súlyának növekedésével járt együtt. Az elszegényedés azonban a zselléreknél meg is állt. Kisebb vagy nagyobb szőlőterületet, házat mindenki tudott szerezni magának, és így nem vált teljesen nincstelen, hazátlan zsellérré. A szántóterület 1769-hez képest Уз részére csökkent. Legnagyobb volt a visszaesés Tölgyesen, ahol csak a korábbi szántóterület Vs-át művelték; viszonylag legtöbb szántó Perőcsényben maradt, ahol 1828-ban a XVIII. század végéhez képest a terület felét fogták szántóföldi művelés alá. Csökkent a rétek mennyisége is. Az előzetes összeírásban (1769) található rétekhez képest nem nagy a csökkenés, de az úrbérrendezés után kialakult 3* 35
