Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Halász Péter–Suda Vilmos: Népi építészet és lakáshasználat változása a Börzsöny vidékén

az ellentét a konylha nagyságát illetően. Az építtetők ugyanis csaknem mindig jóval nagyobb konyihát szeretnének, mint amekkorát az MSzB indokoltnak tart. Az általunk megkérdezett új háztulajdonosok zöme, ha újra építené a házát, a konyihát lényegesen nagyobbra készítené. Végezetül meg kell állapítanunk, hogy ezekben a „lakó-pincékben" rendkívül kedvezőek a viszonyok a régi pitvarokhoz, szobákhoz viszonyítva. Általában tágasabbak, szigeteltek, kövezettek. Szociális szempontból az bennük az ellentmondás, hogy a lakásnak csupán egy, legföljebb két helyiségét használják, lakják rendeltetésszerűen, a többi részből pedig szépen berendezett bútorraktárakat csinálnak. A GAZDASÁGI ÉPÜLETEK A magángazdálkodás idején A kamra: A kamra elhelyezését tekintve a vizsgált falvak között számottevő eltérés mutatkozik. Szakolyán és Tésán ugyanis a kamra a lakóhelyiségek után, azokkal egy fedél alatt helyezkedett el és az egyszobás házaknál a pitvarból, a kétszobásoknál az udvarról nyílott. Ezzel szemben Perőcsényben és Diós39. kép. Disznó- és baromfiól i(Perőcsény) jenőn, főként az I. világiháború előtt épült házaiknál, a kamra az udvarnak a házzal szemközti oldalán állt, s ha több család lakott egy udvarban, akkor .mindegyiknek megvolt a maga különálló kamrája. Ilyen külön épített kamrát a másik két faluban csak elvétve találunk. Tulajdonképpen azt 'mondhatjuk, hogy amíg Szokolyán és Tésán csak a néhány legmódosabb gazdának volt különálló 348