Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Halász Péter–Suda Vilmos: Népi építészet és lakáshasználat változása a Börzsöny vidékén
a) Ha elképzeljük a régi, elnyújtott téglalap alakú lakóházat és a gazdasági rendeltetésű helyiségeiket gondolatban levágjuk a lakórésztől, akkor egy lényegesen zömökebb, már inkább a négyzethez hasonló alaprajzú épületet kapunk. Ez az elvi szétválasztás a gyakorlatban is bekövetkezett. A lakóházhoz csatlakozó gazdasági rész ugyanis elsősoriban a szemes termény tárolására szolgáló kamrából és a nagyállatok számára épült istállóból állt, ezekből pedig egyre kevesebb van. Ennek megfelelően az épület gazdasági része méreteiben összezsugorodott, a lakóház csökevényes tartozékává vált. b) A hagyományos parasztházban a pitvarból fűtöttek a szobát vagy a szobákat, ez pedig tulajdonképpen meghatározta a helyiségek lehetséges számát és elhelyezésének módját: csak a tüzelőhellyel ellátott konyha mellett, azzal határos fallal épülhettek. A pitvarból fűtött oserépkemenoók felszámolásával ezek a helyiségek a fűtés szempontjából függetlenek lette. Feloldódott tehát a helyiségek elrendezésére vonatkozó rend, lehetővé vált azok szabad variálása. c) A hagyományod építőanyagokat egyre inkább kiszorította a tégla és a beton. Mindkettő lényegesen drágább, mint akár a terméskő, akár pedig a vályogtégla. Megdrágult a faanyag, megnőtt a fuvarköltség, nagy ára lett az ajtóés ablaktoknak. A házépítésnél fokozottan előtérbe került a költségcsökkentő megoldások keresése. Kétségtelen, hogy akkor kell a legrövidebb alapot készíteni és a legkisebb falfelületet építeni, ha a ház alaprajza négyzet, és az ehhez való sátortetőhöz is ez esetben kell a legkevesebb falanyag. A mai házforma tehát úgy jött létre, hogy a régi, hosszú épület egy része feleslegessé vált, lehetőség nyílt a helyiségek tetszés szerinti elhelyezésére és ez a forma igényli a legkevesebb építőanyagot és építési költséget. A lakáshasználat: Az új, négyzethez hasonló alaprajzú házak általában két-, néha háromszobásak, konyhával, kamrával, gyakran fürdőszobával ellátottak, bár ez utóbbit legtöbbször kamrának, raktárnak, lomtárnak használják, mivel még egyik falu sincs közművesítve. Általában egy, de nagyon gyakran két helyiséget is tisztaszobának tekintenek és nem laknak benne, legföljebb a család egyik-másik tagja alszik itt. A lakóháziban folyó élet a konyhában zajlik, ide összpontosul szinte minden: a főzés, az étkezés, a délutáni-esti tartózkodás, sokaknál az alvás is. A korábban kialakult lakáshasználati rend tehát tovább él, s úgylehet még erőteljesebben érvényesül, mert a tisztaszobáikat gazdagabban, olykor — a helyi viszonyokhoz mérten — fényűzően rendezik be. Ezek a szőnyegekkel, függönyökkel, különféle garnitúrákkal, olcsó, de becsesnek tartott csecsebecsékkel „díszített" szobák, valamint a poros vagy sáros udvar és út, a ház körüli munkákkal járó piszkos munka még nagyobb ellentétben áll egymással, mint korábban. Alapjában véve ez a rendszer érvényesül mindegyik községben, de Szokolyán ennek egy érdekes változata alakult ki. Itt ugyanis az új háziban lakó családok életének fő színtere rendszerint a pince. Ebben a kiemelt pincének vagy süllyesztett földszintnek is tekinthető helyiségben főznek, étkeznek és tartózkodnak nappal, de gyakran éjjel is. A felül levő tisztaszobák kímélése talán itt a legszigorúbb, egyik idős adatközlőnk találóan jegyezte meg, hogy az új házak lakói csak akkor mennek a felső háziba, amikor (meghaltak — vagyis amikor felravatalozzák őket. A mai lakáshasználat jellemzően tükröződik az új háziak tervezésékor szóba kerülő szempontokban. Gyakori az ellentét a megrendelő és az építési vállalkozó között, aki igyekszik megelőzni az MSzB 50 kifogásait. Különösképpen éles 347
