Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Halász Péter–Suda Vilmos: Népi építészet és lakáshasználat változása a Börzsöny vidékén

a vertfalhoz hasonló módon készül : pallókkal körbezsaluzzák, ezeket 3—3 szarufával megtámasztják, s felül drótkötéllel összekötik. Döngölőkkel verik a zsalu közé a cementtel összekevert, nedves salakot. A fal építési költsége mindössze fele a téglafalénak, szaporább is a felhúzása, viszont a ház belül gyakran izzad. Ezzel szemben Szokolyán és Perőesényben terméskő használatával igyekeznek mérsékelni a falazás költségeit. Az ötvenes évek második felétől egyre többen festik színesre nemcsak az új, hanem a korábban fehérre meszelt, régi hazákat is. Ennék oka egyrészt a divatváltozás, másrészt az a reális szemlélet, hogy így nem kell olyan sűrűn meszelni. Általában a piros és a bordó szín a divat, de például Szokolyán 1966ban feltűnt egy rendikívül rikító és hihetetlenül ízléstelen kékeszöld szín, amit azután sajnos, meglehetősen sokan átvettek. Az ötvenes évek óta mind a négy községben csaknem kizárólag sátortetős házakat építenék. Ezt a tetőzetet szarufák és élszarufák alkotják, amelyeket körszelemen támaszt alá. A körszelement széklábak (székoszlopok) tartják, ezekéit pedig könyökfák merevítik. Az elmúlt 30 év alatt épült házak közül főleg a szokolyaiakra az a jellemző, hogy a pince nagy részét kiemelik a földből, s mivel az a helyiség is lákásfunkoiót kap, az ily módon épült házakat tulajdonképpen kétszinteseknek is tekinthetjük. Ezzel a jelenséggel a többi faluiban csak elvétve találkozhatunk. Az un. manzard-tető a vizsgált községek egyikében sem terjedt el általánosan, csak mutatóban van belőlük néhány. Ez ugyanis — mint mondják — nagyon drága, ilyet csak az építtet, aki „nagyon feszíteni" akar. A II. világháború után mindegyik községben a négyzet alaprajzú, kocka alakú, sátortetős háztípust építették. Ennek a formának a kialakulását háromféle tényező indokolta. 346 38. kép. Diósjenői pincesor