Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Halász Péter–Suda Vilmos: Népi építészet és lakáshasználat változása a Börzsöny vidékén

tet alkalmazták, amikor az oldalszél emen éket fordított V alakú lábak támasztották alá. A két világháború között épült házaknál a legjellegzetesebb változás inkább az épületek tömegében, külső megjelenésében észMhe'tő, s a már említett okok miatt elsősorban Szokolyán figyelhető meg. Az átalakulás első lépésének a lakó- és a gazdasági épületrész magasságának és tömegének szétválását tekinthetjük. A következő lépés — mint már említettük — az egyenes gerincű, elnyújtott téglalap alakú épület utoai részének behajlása, aminek eredménye31. kép. Perőcsényi tulipántos láda '(1850 körül) ként létrejön az L alak. Ezzel tulajdonképpen felborult a ház tömegének hagyományos egyöntetűsége, hiszen az L két szárának nagyságára, egymáshoz való arányára vonatkozóan már minősen semmiféle kialakult szokás, emiatt nagyszámú változat jött létre. Az L alakú ház utcára hajló tetőzetét rendszerint magasabbra emelték, így a homlokzat fölött meglehetősen nagy tetősíkot kaptak, s ezt legtöbbször az istálló fölött levő szénahányó lyukhoz hasonló, stilizált megoldással törték meg (33. kép). Perőesényben és Tésán, ahol korábban úgynevezett sültös homlokzatú házakat építettek, a két világháború között divatba jött a farazott tető, s a sültös, vízvetős házakat is sorra átalakítottak. Mint mondják, a farazott homlokzat jobban ellenállt a viharnak, a szél nem tudott „alámenni". 32. kép. A két világháború között épült diósjenői ház alaprajza 340