Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Halász Péter–Suda Vilmos: Népi építészet és lakáshasználat változása a Börzsöny vidékén

Természetes, hogy ha egy hosszú idő alatt, a maga belső fejlődésének törvényei szerint kialakult építészeti rendszer és értékrend felbomlik, ott a további változásokban már nehéz törvényszerűségét találni. Az I. világháborút követő időszakban „képlékeny" tömegűvé vált házak egyre több „oldalágat" növesztettek, s ezeket az alaprajznál lényegesen mozgékonyabb tetőforma iólrosszul igyekezett követni. ^ Ha valaki a századfordulón vagy az azt megelőző időszakban akart házat építem, nem kellett sokat törnie a fejét, hogy milyen formát válasszon. Megvolt a kialakult rendszer, s aki építkezett, csak ebben a „stílusban" gondolkozott 33. kép. Az 1920-as években épült perőcsényi ház Életformája ezt tette indokolttá, és ebben a környezetben kialakult ízlése ezt tartotta szépnek. A két világháború közötti építkezéseknél azonban már egyre kevésbé támaszkodhattak a hagyományos szabályokra, úgyszólván mindenkinek magának kellett újra és újra megterveznie az épületet. Ez pedig nem volt könynyű feladat. Átadták hát magukat a legkülönfélébb hatásoknak, egészen más célokat szolgáló építészeti megoldásokat próbáltak utánozni, így azután sivár vagy éppen bizarr formájú házak épültek ebben az időszakban. Olyannyira 34. kép. Tóth György háza. Szokolya, Aradi u. 97/b. A „kacsalábon forgó palota" 341