Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Halász Péter–Suda Vilmos: Népi építészet és lakáshasználat változása a Börzsöny vidékén

a lakóházak száma, a többi községben pedig csak 12—18%-kal. Tésán is meglehetősen sok új ház készült ez időben, de itt az uradalmi lakások is benne vannak a statisztikában. Érthető tehát, hogy a két világháború közötti időszakra jellemző építészeti változások Szokolyán érvényesültek a legerőteljesebben, bár az átalakulás jellege a többi faluban is hasonló volt. Az I. világháborút követő évtizedekben már nem a kisparaszti, mezőgazdasági termelésre alapozott életformához igazították a felépített házakat, hanem inkább a polgári, városias formákat igyekeztek követni. Ez a törekvés elsősorban abban nyilvánult meg, hogy az épület gazdasági rendeltetésű részéhez viszonyítva megnőtt a lakórész aránya. A folyamat bét változatát az ez időben átalakított házakon figyelhetjük meg legjobban. Az igénytelenebb megoldás az volt, amikor az utca felé eső szobát megnagyobbították, rendszerint az előkert rovásána, ritkábban úgy, hogy az udvar felé is szélesítették. A tehetősebbek azonban nem elégedtek meg ennyivel, hanem még egy szdbát építettek a meglevő mellé. így jöttek létre az L alakú lakóházak, s akik újat építették, már ezekhez igazodtak (32. kép). Ilyen jellegű változás a „mezőgazdasági" települések épületeinél nem, illetve csak egészen elvétve következett be, Diósjenőn például a főutca szinte teljesen megőrizte a századfordulón kialakult képét. Ha épült is új ház ezekben a falvakban, az rendszerint a település szélére került és — éppen az ipari kereset hiánya miatt — egyszerű, mondhatni szegényes megjelenésű volt;. Szokolya és 29. kép. Szokolyai szobabelső (Dr. Gönyey Sándor felvétele, 1938. Néprajzi Múzeum, F. 80 437) 338